Te és Én
Botorkáló szél,
A világ belsején,
Újra útra kél.
Aranyfátylú cél,
Sugdolózva él,
Ujjnyi fakérgén.
Na, egy-két-há, fejet fel,
Fessünk képet kerettel!
Holnap úgy jó.
Tarka hátú vegyes rét,
Leveleit együtt fújjuk szét
majd újból.
Hol a kék? Szürke Ég!?
Az ág már vöröst ég.
Páráinkkal sárkányt játszva,
Rád hajolnék még.
Refr.:
Mikor a nap fejét a felhőinkre hajtja,
Mikor tócsáinkba esőcsepp ugrál,
Mikor harmatcseppek álom-partja
Két levélből áll.
Ki néz a víz tükrén? Ki néz a víz tükrén?
Csak Te és Én!
Ha ketté vág a nagyvilág,
Körbe ölel egy virág,
Holnap úgy jó.
Ha botlottál nem vártunk,
mi Együtt úgyis felállunk
majd újból.
Hol a kék? Szürke Ég!?
Az ág már vöröst ég.
Páráinkkal sárkányt játszva,
Rád hajolnék még.
Refr. (ism.)
Zene: Harmath Szabolcs
Szöveg: Molnár Tibor Attila
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
