Péter Szabó Szilvia: A pici inspirál és megnyugtat
Péter Szabó Szilvi, az egykori NOX együttes énekesnője mára már szólókarrierjét építi, amihez a maga módján kislánya, Emma is hozzájárul.
- Az eddigi életutadban mi jelentett számodra mérföldkövet?
- Mindenképpen az, amikor anya lettem. De ha a kezdetektől nézzük, amikor felköltöztem Pestre egy kis Csongrád megyei faluból.
- Az nehéz lehetett, és egy nagy váltás.
- Igen, de voltak álmaim, és tudtam, hogy hova akarok eljutni. Így muszáj volt leküzdenem a félelmeimet. De szerintem a kalandvágyam így is nagyobb volt, mint a félelmem. A következő nagy mérföldkő, amikor megalakult a NOX, mert akkor kezdődött az én pályafutásom, 2002-ben. 2005-ben megcsináltuk a Ragyogás című koncertturnét, ezzel egy időben kijutottunk az Eurovíziós Dalfesztiválra. Talán az az év volt a csúcspontja a pályámnak. Rá pár évre jött egy törés, az is fordulópont volt, hisz a negatív fordulatok is fontosak. Majd 2009 utolsó napján elmentem Ausztráliába, ott voltam majdnem két évig, onnan pedig Angliába költöztem.
- Kint egyedül voltál?
- Igen, de barátokhoz mentem.
- Az se lehetett könnyű és egyszerű.
- Félelmetes volt, de a kalandvágyam itt is mindent felülírt. A következő fordulópont talán az volt mikor újra hazaköltöztem. Megjelent az első szólólemezem, és újra színpadra álltam, de már mint Péter Szabó Szilvi. Aztán, amikor megismertem a páromat, és amikor megszületett a kislányom, még ezek a döntő események voltak.
- Készültél már az anyaságra?
- Természetesen! Abszolút anyatípusnak tartom magam. Nagyon-nagyon vágytam rá, csak a körülmények nem voltak adottak hozzá. Nemsokára 35 éves leszek, és őszintén mondhatom, hogy minden a helyére került az életemben.
- Így képzelted el az anyaságot?
- Valahogy így, igen, azt hiszem. Nem volt idegen számomra, mert rengeteg kisgyerek vett körül a családon belül is és a baráti körömben is. Persze az azért nem olyan.
- Mindent precízen eltervezel, vagy laza anyuka vagy?
- Szerintem mind a kettő, nem aggódom túl, amit nem muszáj, de amikor tényleg az kell, akkor szeretek utánajárni a dolgoknak.
- A nőknél mindig ez a legnagyobb kérdés: hogyan oldjuk meg? Hogyan egyeztessük össze a családot, gyereket, saját magunkat, a munkát, mindent?
- Próbálkozom. Még egyelőre nagyon friss ez a dolog, mert még csak hét hónapos a kicsi. Szerintem majd akkor lesz egy kicsit nehezebb ezt megoldani, amikor már délutáni szakköröktől elkezdve iskolán, óvodán keresztül mindenhova hordani kell őt. Most még itthon van, csak azt kell megoldani, hogy ha nem tudok itthon lenni, akkor valaki segítsen. Szerintem rugalmasan és körültekintően ezt azért valahogy össze lehet egyeztetni.
- Szoktál neki énekelni, vagy hallja, mikor te otthon énekelsz vagy gyakorolsz?
- Itthon gyakorolni nem nagyon szoktam, de nagyon sokat énekelek neki.
- És akkor milyen? Figyel, mit csinál?
- Nem minden dalt szeret. Pici korától az altatásnál észrevettem, hogy melyek azok a dalok, amelyek működnek. Amelyekre elalszik vagy megnyugszik, abbahagyja a sírást. Ez lecsökkent mára két dalra. Másokat is énekelek neki, de ezek azok, amelyekre elkezd mosolyogni. Mikor ezt a két dalt kezdem el énekelni, akkor úgy néz rám, mint egy istennőre. Nagyon cuki.
- Akkor is ilyen nyugodt, amikor orvoshoz kell menni vagy valamilyen vizsgálatra?
- Igen, amikor a gyerekorvosunk jön hozzá vagy mikor kötelező vizsgálatokra kellett vinni a Czeizel Intézetbe, mindig érdeklődve és nyugalommal kezelt mindent. Tudja, hogy anya ott van, és nem lehet baj.
- Az apukát hogyan változtatta meg a kislány?
- Óriási szerelem van. Igazából szerintem nem változtatta meg, felelősségteljes volt előtte is, tudta, hogy ez mivel jár.
- Mi jelent számodra örömöt az életben?
- Rengeteg dolog.
- Vannak nagy örömök, kis örömök?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi az, ami boldoggá tesz. Arra tanított meg az elmúlt pár év, hogy meg tudom látni a számomra elegendő napi boldogságmennyiséget akár egy kis virágban is. Próbálom látni is, nem csak nézni a világot. Nem mindig sikerül, mert nekem is vannak rossz napjaim, amikor minden szürke, és semmi sem jó. Olyankor szerintem nem jó a közelemben lenni. De igyekszem ezeket leredukálni, főleg, mióta Emma itt van. Ő rám mosolyog, és akkor minden rosszkedvem elszáll. Egyébként, ha örömről beszélünk, akkor a családom és a színpad, ez a két dolog, ami a szerelem, és mindent megszépít.
- A másik ilyen nagy kérdés az idő. Hogyan tudod az időmenedzselést úgy elvégezni, hogy az megfelelő legyen?
- Igazából azt vallom, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, csak nem mindig van rá energiája. Nekem is lenne időm elmenni edzeni, csak nagyon sokszor energiám nincs rá. És annyira jólesik, amikor lefekszik a gyerek, és csak ülök és bambulok. Gyakorlatilag úgy vagyok vele, hogy amire muszáj, arra mindig tudok időt szakítani, meg amire úgy érzem, hogy fontos. Szerencsére magam oszthatom be az időmet, hogy mikor dolgozom, mikor mi történik. Próbálom úgy csinálni, hogy mindenhova odaérjek, és mindenkinek eleget tudjak tenni.
- Mesélj a terveidről, az elkövetkezendő munkáról.
- Ez az évem a 15 éves jubileumi év, 15 éve vagyok színpadon, ha a profi pályafutást nézzük. Ebből kifolyólag egész évben jubileumi turnén vagyunk. Felépítettünk egy teljesen új installációt, saját látvánnyal, pirotechnikával, hatalmas zenekarral, nagy show-val megyünk mindenhova, ahova meghívnak minket. Ősszel tervezünk egy nagylemezt, és az évet egy saját budapesti koncerttel fogom zárni. Természetesen az „építkezési folyamat” nem fog megállni az év végével, mert jövőre is hatalmas terveink vannak.
- Stílusváltozás?
- Stílusváltozás véletlenül sem, inkább a produkció építése és növelése. A tavalyi év előfutára volt annak, amik idén történnek vagy történtek, s ezt folytatjuk jövőre is. Visszatértem a gyökerekhez. Ugyanazzal a szerzővel dolgozom, akivel régen, és újra azt csináljuk, amit annyira szeret tőlem a közönség.
- Ez iszonyú nagy munka. Inspirál téged a pici, hogy ilyen energiát bele tudsz fektetni?
- Ő is inspirál, és annyira imádom a munkámat, hogy nekem ez nem tűnik annak. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ezt megadta az élet, és azt csinálhatom, amit szeretek.
Még mi milyen boldogok vagyunk, akik téged hallgatunk, és jól érezzük magunkat, amikor ezt tesszük.
Köszönöm a beszélgetést!
2017. július
Bébik
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
