"A lányom mindenek felett és előtt áll"
Tavaly teljesült egy régi vágya: anya lett. Péter Szabó Szilvia számára azóta a kislány áll az első helyen, mégsem érzi úgy, hogy komolyan megváltozott volna az élete, mert mint mondja, minden olyan természetes számára...
- Tizenöt éve állsz a színpadon. Mit jelent neked ez a szám?
- A jubileum alkalmából országjáró turnét tartok, év végére pedig egy új lemezzel készülök, és egy nagykoncerttel is szeretnék ünnepelni. Büszkeséggel tölt el, hogy ennyi ideje a színpadon, a szakmában vagyok. Akadt ugyan egy kis angliai és ausztráliai kitérőm, de ott is énekeltem. Hihetetlenül jó érzés, hogy az elmúlt tizenöt esztendőm arról szólt, hogy egy kis mosolyt, pozitív érzés, vigaszt nyújtsak az embereknek a színpadról ebben a stresszes világban. Régebben mindig azt mondtam: olyan vagyok, mint egy csap, ami, ugye, arra szolgál, hogy a vizet közvetítse oda, ahova kell. Ha befognánk, és nem tudna kifolyni belőle a víz, felrobbanna. Nagyon sokszor éreztem magam így, ebben a robbanásközeli állapotban, amikor hosszabb ideig nem énekelhettem. Kiskorom óta bennem van, hogy szeretnék közvetíteni valami tartalmasat az embereknek.
- Ezért fogtál idén blogírásba is?
- Igen! Tízéves korom óta írok naplót. Vannak olyan időszakok, amikor hetekig, hónapokig nem jegyzek fel semmit, aztán meg naponta ömlik belőlem a szó. A bloggal ugyanígy vagyok. Most is épp szünetel egy kicsit, mert a kislányom fogzik, és így nincs annyi energiám. (Nevet.) De egyébként, ha csak egy picit tudok segíteni az embereknek egy-egy tanáccsal, már megéri csinálni.
- Amikor néhány éve találkoztunk, még csupán remélted, hogy megtalálod a párod, és saját családod lehet. Azóta mindez megvalósult...
- Így van, és ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak! Az általad említett időszakban egyszer csak eljött az a pont, amikor azt éreztem: nem kell pasi. Elkezdtem spanyolt tanulni, edzeni járni, szóval rájöttem, hogyan legyek boldog és egész ember egyedül is. Egyébként nehéz ezt megvalósítani, mert valamilyen szinten szerintem egyfajta kapcsolatfüggő társadalomban élünk, és ahelyett, hogy magunkban keresnénk a harmóniát, sok esetben másoktól tesszük függővé a saját hangulatunkat. Mindenesetre miután elengedtem a görcsös keresgélést, két hónap múlva megtaláltam a páromat. Ő ugyanúgy nem keresett senkit, de amikor találkoztunk egy házibuliban, a legnagyobb természetességgel kezdtünk el beszélgetni. Egymást követték a találkozások, mert jól éreztük magunkat együtt, és egyszer csak ráeszméltünk, hogy szinte együtt élünk. Ennek már közel négy éve.
- A kislányotok, Emma pedig hét hónapos. Mennyire vagy anyatigris típus?
- Nagyon! Rólam mondjanak bármit, de a gyerekemre senki ne merjen egy szót se szólni! Mindenek felett és előtt ő áll, mindig ő az első, de ezt így érzem természetesnek. Egyszerűen imádom! Most már pörög, forog, mondhatni legurul a térképről. Beköszöntött az a kor, amikor már minden mozdulatát figyelni kell. (Mosolyog.) Az ismerőseim szerint hálát adhatok az égieknek, amiért ilyen nyugodt, csendes és kiegyensúlyozott babám van. Ha elmegyünk valahova, akkor azzal van elfoglalva, hogy magába szívja az ingereket, megfigyelje a külvilágot. Amióta mosollyal kommunikál, azóta az apukáját is az ujja köré csavarja. Óriási a szerelem közöttük! Érdekes látni, hogy mennyire másképpen viselkedik vele és velem. Egyelőre apa jelenti neki a mókázást, én pedig a biztonságot.
- Már újra dolgozol. Megterhelő egy ilyen korú baba mellett?
- Nem érzem annak. Az első négy-öt hónapban szinte végig vele voltam. Mostanában hétköznaponként, ha dolgom akad, az apukája vigyáz rá. Amikor a közelben koncertezünk, akkor jön velünk, hiszen a párom ilyenkor is elkísér, mivel ő a kreatív menedzserem, koncertszervezőm. Ellenben ha messzire megyünk, és az anyai szívem azt érzi, hogy az út felborítaná az ő kis rutinját, akkor valamelyik nagymama vigyáz rá.
- Milyen édesanya szeretnél lenni?
- Mindent úgy csinálok, ahogy az ösztöneim súgják. Például miután elaltatom Emmát, még legalább fél órán át ringatom, mert szeretem, hogy ott szuszog a mellkasomon. Lassan azért, azt hiszem, el kell kezdenem következetesnek lennem, mert már feszegeti a határait. Hiszen most már vannak olyan fájdalmai, amik rögvest elmúlnak, ha a karomba veszem... (Nevet.) Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon hogyan fogom megóvni, ha majd nagyobb lesz. Szeretnék vele mindent megbeszélni, de nem a barátnője akarok lenni, hanem az anyukája. Olyan édesanya szeretnék lenni, akihez bármilyen problémával bátran fordulhat. Szeretném, ha egészséges, önbizalommal teli, magabiztos, helyes értékrenddel bíró ember válna belőle.
"Varázsdalok"
Az énekesnőnek az elmúlt hónapokban a kislánya lett a legnagyobb rajongója.
- Korábban órákba telt, mire elaltattam Emmát, teljesen mindennapos esemény volt, hogy mondjuk három órán át énekeltem neki - meséli Szilvi. - Ilyenkor mindennel előálltam, ami csak eszembe jutott, Michael Jacksontól kezdve az Eddán át egészen Máté Péterig. Közben figyeltem, mire nyugszik meg. Érdekes volt, hogy a Micimackó dalára sokszor kezdett el sírni, ellenben egy Kovács Erzsi-dalra, amit Szenes Iván szerzett, mindig megnyugodott. Jelenleg ezeken kívül még két "varázsdalom" van: az Aladdin betétdala és az Édes álmot, jó éjt című altató.
2017. július
Fanny
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
