"Nem akartam idős szülő lenni"

Még pár hónapja is elképzelhetetlennek tűnt, hogy Szilvi minden energiájával a babavárásra készüljön - most mégis így tesz. Megküzdött a boldogságáért, a harcáról pedig a hot!-nak számol be!

- Túl vagy az első trimeszteren. Hogy élted meg?
- Alapjaiban vége egy mosolygombóc vagyok. Nagyon sokat mosolygok, most meg aztán pláne. Ennyire a helyemen és ennyire boldog még életemben nem voltam! Voltak rosszullétek az első szakaszban, és nem mindig voltam topon, mert a sarokba támasztva el tudtam volna aludni. Ennek ellenére könnyedén veszem.

- A Nagy Duett oda tudtál figyelni magadra?
- Soha nem csináltunk olyat, ami kicsit is veszélyeztette volna a picit. Mindig kikértem az orvosom véleményét. Azt mondta, semmi rossz nincs abban, hogy két és fél percig az egekben van a pulzusom, majd leülök és visszamegy kilencvenre. Természetesen nem minden adás volt könnyű, amikor már éreztem, hogy ő van, elkezdtem félteni, és máshogy venni a levegőt. Így aztán fél perc múlva úgy kifulladtam, mintha a Mount Everestet másztam volna meg.

- A műsor készítői mit szóltak hozzá, hogy gyermeket vársz?
- Nem tudták, hogy terhes vagyok. Szerettem volna a tizennyolcadik hétig titkolni. Ha nagyon táncolós koreográfiánk volt, akkor pulzusmérővel próbáltam, ha felment 140 fölé, akkor leültem.

- Hogy derült ki számodra az örömhír?
- Nem tudtam aludni azon az éjszakán, amikor eldöntöttem, hogy másnap reggel megcsinálom a tesztet. Hatkor felkeltem, a szívem majd kiugrott a helyéről, amíg vártam az eredményre. Elkezdtem zokogni, berontottam a páromhoz, szegény azt sem tudta, hogy hol van. Aztán felhívtam édesanyámat, és együtt sírtunk a telefonban.

"Végtelen csoda, ami velem történik"
- Úgy tervezted, hogy 33 évesen leszel anya?
- Nem szerettem volna bottal menni az esküvőjére. Ahogy mennek az évek, egyre kevesebb az ember türelme, egyre gyorsabban elfárad, ami egy pici gyereknél nem jó. Ez a kis csöppség is tudta, hogy mikor fog érkezni és hova.

- Nagyon készültél a babavárásra?
- Hónapokkal előtte odafigyeltem, hogy mit eszem, hogyan mozgok, és terhesvitamint szedtem. Még nem volt meg, de próbáltam vele megbeszélni, hogy kész vagyok, és jöjjön. Hogy úgy kellene jönnie, hogy novemberben érkezzen, mert az tökéletes lenne. Szófogadó volt.

- Úgy tűnik, soha nem sugároztál ennyire...
- Jobban ki vagyok virulva, az biztos, mert végtelen csoda, ami ilyenkor történik. Belegondolok, hogy amiket eszem, ahogy érzem magam, amiket nézek a tévében, az befolyással lesz az életére. Ez akkora felelősség! Örülök is, hogy ilyen pörgős az életem, mert élvezni fogja azt az életformát, amit élünk.

"Nem voltam elég erős ahhoz, hogy hazajöjjek"
- Néhány éve, amikor kiköltöztél Ausztráliába, talán nem sejtetted, hogy most itt fogunk beszélgetni.
- Mindennek megvan az oka. Mindig figyelek a körülöttem lévő jelekre, szerencsére észre is veszem azokat. Amikor Ausztráliában voltam, eljött egy pont, amikor éreztem: talán nem mindenáron maradnék. Hiányzott a családom, a barátaim, a közönség. De nem voltam elég erős ahhoz, hogy hazajöjjek. Így Angliába mentem, ami annyira közel van, hogy szinte hazamentem. Ott is önmagamat próbáltam megtalálni.

- Mi vett rá, hogy megváltsd a hazafelé szóló repülőjegyedet?
- A zene miatt jöttem haza. Találtam kint egy menedzsmentet, akikkel csináltunk egy lemezt, és az ő segítségükkel megkerestük a régi, magyarországi kiadómat. Elkezdtem hazajárkálni fellépni, de kicsit hontalan volt az egész. Egy idő múlva sokkal többet voltam itthon, mint kint. Először felszámoltam a lakásomat, de a biztonság kedvéért mindenemet beraktam egy raktárba. Aztán úgy éreztem, nem akarok visszamenni, és a kinti barátaim segítségével mindenem visszajutott Magyarországra.

- Miből éltél? Abból nyilván nem lehetett, hogy megpróbáltad megtalálni önmagad.
- Ausztráliában az iskola mellett egy belga étteremben voltam pultos. Szerettem volna ausztrálokkal találkozni, megismerni őket, hogy milyenek. És nyelvet akartam tanulni. Az ausztrál angol nem könnyű, főleg, ha részegekkel próbálsz beszélni. Közben modellkedtem is. Megláttak az utcán, így választottak ki. Kifutós munkáim is voltak, fotózásaim, reklámfilmforgatásaim.

- Miért hagytad abba a pultozást?
- Megsérültem a bárban. Kimentem a poharakért a teraszra zuhogó esőben, csakhogy egy fűtőgomba kerekében megbotlottam, és hasra estem. Az egyik tenyerembe beleállt egy szilánk, és nagyon vérzett. Észre sem vettem, egy vendég jelezte elfehéredett arccal. A séf ellátott, beraktak egy taxiba, és elküldtek a kórházba, ahol négy napot töltöttem, mert másnap volt egy négyórás műtétem. Idegeket, ínt vágtam el, máig megvan a nyoma.

- Sosem bántad meg, hogy ilyen messzire utaztál?
- Egy percig sem! Nem volt könnyű, darabokban voltam, de olyan dolgokat éltem meg, ami másként nem történt volna meg. Millió embert megismertem, nem tudok olyan országot mondani, ahová ne tudnék valakihez menni látogatóba. Ciprustól Brazíliáig.

- Innen egyenes út vezetett Angliába?
- Igen. Ott egy ruhaboltban dolgoztam három hónapot, de rosszul fizettek. Eldöntöttem, hogy luxusmárkákkal akarok foglalkozni. Szerencsém volt, mert a Selfridgesben azonnal felvettek a Jimmy Choohoz. Több voltam, mint eladó. Kéthetes kiképzést kaptam, hogy munkába állhassak.

"Rájöttem, hogy mennem kell"
- Milyen volt egy luxusáruházban dolgozni?
- Úgy voltak kiállítva a cipők, mint egy múzeumban. Hozzájuk sem mertem érni. Imádtam. Volt bent például Rihanna vásárolni, brutális gazdagságot láttam belülről, amit el sem tudtam képzelni. Előfordult, hogy bent kellett maradni zárás után, mert jött Madonna a lányával.

- Zavart, hogy nem énekesnőként ismernek, mint őket?
- A nagyon gazdag emberek sokszor elfelejtik, hogy lehetnének szegények is. Nagy ritkán tudtak undokok, lekezelőek is lenni. Olyankor bennem volt, hogy azért én is ismert vagyok, csak máshol. De egyetlen ilyen szituációban sem felejtettem el, hogy ez igazából a saját döntésem, és hogy miért vagyok ott. Élveztem, hogy tanultam, tapasztaltam.

- Mégis meguntad.
- Egyik nap az egyik több milliót érő tévén megláttam egy Justin Timberlake-koncertet. Megálltam előtte, az ebédszünetem háromnegyedét ott töltöttem. Nagyon sok kamerakép volt a színpadról, és elkezdtek előjönni az emlékek. Akkor rájöttem, hogy mennem kell. Még az illatokra is emlékszem.

- Azóta itthon újra felpörgött a karriered. Hogy fogod végigcsinálni a nyarat babával a pocakodban?
- Izgalmas nyár lesz, mert hamarosan dalom jön ki, ahhoz videoklipet készítünk, lemezt is csinálunk, és készülünk az augusztus végére, mert nyolc év után először nagykoncertem lesz Budapesten a Barba Negra Trackben. Boldog vagyok, hogy végre megint Pesten koncertezünk. Az még az az idő, amikor már van pocakom, de még nem az utolsó időszakban vagyok. Még energikus leszek. Terveim szerint október első hetében lesz az utolsó koncertem, aztán egy ideig abbahagyom, és csak a babára fogok koncentrálni.

- A fellépéseken túlnyomórészt NOX-dalokat énekelsz. Tartod még a kapcsolatot az egykori társaddal, Tomival?
- Néha beszélünk, neki is rengeteg a teendője. Mindig mondtam neki, hogy tudja a számomat, nem akarom magam tukmálni, ha szüksége van rám, szóljon.

- Az esküvő belefér a sűrű mindennapjaidba?
- Nem vagyok eljegyezve. Úgy vagyok vele, hogy egy kis életnek egy harmonikus szerelembe kell érkeznie. Az, hogy van-e gyűrű anyuci ujján, van-e papír a fiókban, az a legkevesebb. Kicsit maradi vagyok ilyen szempontból, de annyi minden más van körülöttünk, amire koncentrálni kell, és annyira örülök a kicsinek, hogy ez most eltörpült mellettük.

2016. június 9.
hot!