Látomás - interjú Péter Szabó Szilviával

- Sok esztendő múlt már el, mégis a Bíbormadár szövegét hallgatva úgy érzem, a múlt még csak múlóban?
- Igazából nem tudom, hogy miért. Régen nem volt a dalok szövege ennyire téma. A Bíbormadár valami olyasmiről szeretne szólni, hogy a saját magam által átélt érzelmek, a megélt tapasztalataim, talán segítséget tudnak nyújtani azoknak, akik épp ebben pillanatban élnek át hasonló élethelyzeteket. Sok minden történt, de ha tudod, hogy vannak szárnyaid és mersz repülni, akkor minden lehetséges, minden elérhető. Ezzel ezt akartam üzenni. A barátnőm mondott egy nagyon-nagyon jó dolgot - kimentem hozzá Ausztráliába, ott laktam náluk - ő fogalmazta meg, mert nagyon sokat ostoroztam magam, hogy legfőképpen magamnak kell megbocsájtanom. Sokan úgy élik meg az életükben az elhatározásaikat, hogy ha akkor másképp döntöttek volna, akkor mi lenne. Azt mondta a barátnőm: értsd meg kicsim, nincs rossz döntés, még ha olyan dolgot is teszel, amit mások elítélnek. A nap végén te fogsz ott állni, és tudod, hogy ez a te választásod és nem más irányítja az életedet. Próbáltam ezt is beleírni ebbe a dalba, hogy igazából nem szabad semmit megbánni. Minden változik, most majd ki csattanok a boldogságtól és nagyon szerelmes vagyok, nemsokára egy évesek leszünk a párommal.

- Aki a klip történetét is figyeli, azt láthatja, hogy a szereplők átváltoznak, több arcuk, személyiségük van. Mi volt ezzel a szándékod?
- Nagyon sokat utaztam ebben a hat-hét évben, sok helyen éltem négy kontinenst jártam körbe. Rá kellett jönnöm, hogy soha, de soha nem szabad elsőre ítélni. Persze mindenből következtetéseket vonunk le, de nagyon melléfoghatunk, ha a külső vagy bármi más alapján ítélkezünk. Talán mindenki emlékszik arra a jelenetre a Pretty Woman-ből, amikor Julia Roberts, a filmbeli utcalány bemegy egy nagyon drága üzletbe és vásárolni akar. Nem akarják kiszolgálni, hogy ez neked nagyon drága, pedig ott van nála a bankkártya és bármit megvehetne, mégis lenézték. Ausztrália azért volt nagyon jó példa, mert ott nagyon lazán öltöznek az emberek. Ha valaki pólóban, szörfnadrágban és papucsban megy be vásárolni, nem néznek rá megvetően, akárki lehet, akár egy milliárdos is. Ez most nemcsak feltétlen a ruházkodásra igaz, hanem ahogy a videoklipben is volt a lány parókában, utcalánynak is nézheted, de hazamegy, könyvet olvas a fürdőkádban és a haja világosbarna a paróka alatt, van neve és arca, de ott van a gengszter is, aki belül egy báránylelkű ember és bonszájt nevelget. Szerettem volna, mind a dallal, mind a videó klippel az embereknek a szemét felnyitni. Nem minden az, aminek első pillantásra látszik. Remélem, aki látta, hallotta, annak sikerült is.

- Feltűnt, hogy saját szövegírásra adtad a fejedet. Ez az útkeresésed része, van mondanivalód?
- Van mondanivalóm, nagyon sok is, legfőképpen ebben a legújabb dalban, ami pár hete debütált. A címe, Látomás, és egy kicsit melankolikusabb, szomorkásabb dalról van szó, aminek a refrénje felrobban. Jó kis rockos lassú dal, középtempós. Igazából az a típusú dal, ami nem ballada, de az ember nem tudja eldönteni, hogy ez gyors vagy lassú, mert ereje, energiája van. Ennek a dalnak lett olyan a szövege - ezt durván egy éve írtam -, hogy azt hiszem ez volt a pont az i-re, minden szempontból. Kiírtam magamból egy csomó olyan fájdalmat, ami még ott volt bennem, letettem a tollat és tényleg olyan volt, mintha lejött volna rólam minden. Azt éreztem, hogy most mindent képes vagyok újrakezdeni. Újra mindent tiszta lappal, és pár hónapra rá megismertem a párom. Úgyhogy ez a dal az eddigi legfontosabb.

- Hogyan képzeljünk el téged alkotóként?
- Elég gyorsan írok szöveget. Sokszor van, hogy lassan leadás és még csak a fele van meg. De ha azt érzem, hogy most ráhangolódtam, akkor leülök és jönnek belőlem a gondolatok. Persze akkor még finomítgatok utána, de a fülemben van a fülhallgató, hallgatom a dalt, jön egy ötlet, jön egy ihletett gondolat és órákon keresztül csak énekelek.

- A felvételeken látszik, hogy nemcsak a szöveg, a zene fontos, hanem a képi világ, a megjelenésed is erős hangsúlyt kap. A híres csipke blúz viselése a klipedben meglehetősen sok éles hangú megjegyzést kapott a hazai sajtóban.  
- Ez így van, bár kicsit azért meglepődtem, hogy mekkora port kavart ez a felső. Az anyag nem feltétlen átlátszó, itt sem látszott át. Azért mert egy felsőnek olyan a szabása, hogy a dekoltázs egészen lemegy a köldökig, azért még eltakarja, amit kell. Attól, hogy nem szokványos dekoltázsról beszélünk, bármilyen meglepő, de volt a csipke alatt melltartó. Csak nem látszott, mert egy testszínű szilikon melltartóról volt szó. Olyan ruhát szerettem volna erre a videoklipre, ami valamilyen szempontból klasszikusan nőies, de mégis többet mutat, egy kicsit bátrabb egy kicsit
merészebb. Nekem a háta tetszett nagyon ennek a ruhának, a csipke a hátamra simult, olyan mintha tetoválva lett volna.

- Mennyire szólsz bele a megjelenésedbe?
- Régen is volt beleszólásom, de ott sokszor előfordult, hogy nem tetszett annyira, amit viselnem kellett, de akkor jött az, hogy nem baj, jó lesz, hidd el. Most már nem így van. Csak abban tudok önmagam lenni és jól érezni magam, ami közel áll hozzám. Ez a ruha egy nagyon neves fehérneműgyártó cégnek a darabja, az Intimissimié. A forgatás után két nappal voltam Londonban dolgozni és egy kicsit sétáltam az Oxford Street-en – ez a világ egyik legnagyobb bevásárló utcája -, és az Intimissimi legnagyobb boltjának a kirakat közepén, egy babán megláttam ugyanezt a ruhát. Igazából büszke voltam rá, hogy most jött be, teljesen új, ott van a kirakatban. Azért is tetszett nagyon mert a csipke nőies, egészen feljött a nyakamba akárcsak egy garbó és volt hozzá egy klasszikus cerka szoknya és egy Jimmy Choo cipő, az a klasszikus palackorrú.

- Mikor dolgoztál Londonban és mi volt az ottani munkád?
- 2011 októberétől, 2012 novemberéig dolgoztam Londonban. A munkaköröm megnevezése Sales Associate volt, de ez igazából sok mindent takart. Egy londoni szőnyeges luxusáruházban eladónak lenni nem ugyanaz, mint egy magyar bevásárló központban cipőt árulni. Három hetes kiképzést kaptunk, mielőtt munkába állhattunk. Megtanultuk, hogy hogyan lehet a vendégeket
megszólítani, hogy kettő percet várni kell, mielőtt megszólítjuk, milyen hangerővel szólítjuk meg, mit mondunk neki, hogyan visszük ki az árut. Pezsgőt, bonbont kaptak, és bőrkanapéra lettek leültetve, amíg vártak. Egyenruhában dolgoztunk és mindent tudni kellett a cégről és a termékekről. Tehát, hogy miből készült, miből van a talpa, a sarka, a bőr belseje, a bélése, hogy az hogyan hat a lábra biológiailag.

- Érdekes életed van, ez szerinted a sztárrá válás előszobája?
- Nem tudom, hogy minek az előszobája vagy minek nem, én úgy fogom fel ezt a hat évet, hogy egy csillogásból, országos ismertségből, Magyarország első számú előadójaként mentem el, és Ausztráliában bártenderként dolgoztam egy kis kötényben. Mindemellett modellkedtem, ezt se próbáltam előtte, majd Angliában elmentem a Jimmy Choo-hoz dolgozni, ami szintén érdekes
tapasztalat volt. Voltak a szakmában, akikkel régóta ismerjük egymást, mesélgettem nekik az életemről. Sokan úgy gondolták, hogy ők nem bírnák, összetörtek volna. Én úgy fogtam fel, hogy tanulok, az angolom fejlődött, mert anyanyelvi környezetben rá voltam kényszerülve, különben kirúgtak volna, másrészt kőkemény alázatot tanultam.

- Látom kiegészítőket is viselsz. Szereted?
- Rengeteg ékszerem van, kisebbek, nagyobbak. Mostanában ezek az úgynevezett nagy chunky (?) ékszerek a divat. Azért szeretem igazából mert úgy gondolom, ha az ember felvesz egy szakadt farmert egy saruval, egy fehér trikóval, és ahogy a barátnőm mondaná „szétnyakláncozza”, tehát felvesszük hozzá ezeket a - 80-as években volt divat -, merev, nagy, vastag karkötőket, vagy akár gyűrűket, akkor az nagyon fel tudja dobni a látványt. Ha ehhez egy magas sarkút vesz fel valaki, akkor elmehet akár az éjszakába is bulizni. Ami nagyon fontos és sokan össze szokták keverni, hogy a nagy fülbevalóhoz nem viselünk nagy nyakláncot, a nagy nyaklánchoz kis fülbevalót választunk. Ez ugyanaz, mint a sminknél, ha erős a szem, nem rakunk fel erős rúzst és fordítva, mert az úgy „too much”. Mindent, ami a kreativitással, a széppel kapcsolatos, azt nagyon szeretek. Szerintem nem vagyok annyira extravagáns, mint amennyire kéne lenni, de amellett meg
szerintem nem rossz a stílusom. Szeretem a kényelmes dolgokat, nem szeretem magam sanyargatni.

- Milyen stílusú otthonban éreznéd jól magadat?
- Ez sok mindent ölel magába, ha össze akarjuk foglalni, akkor a mediterrán stílus az, ami hozzám a legközelebb áll. Ausztráliára eléggé jellemző is. Nem szeretem a minimál designos lakberendezést, ezekre inkább jellemző a hideg matériák, a fehér, az üveg, a fém, abban nem tudnám jól érezni magam. Bár a fehéret én is imádom, de barnával vagy mondjuk ilyen bronzos arannyal keverve, hogy sok legyen benne a fa, akár a kő, minden, ami meleg tud lenni. Nagyon szeretem azokat a dolgokat, amik eltérnek a megszokottól. Nekem egy otthonban az a lényeg, hogy ne legyen túl nagy, nem szeretem, mikor elveszik a család egy nagy házban. Viszont szellős legyen, ne legyen zsúfolt, és meleg legyen, nagy legyen a konyha, mert nagyon szeretek főzni.

- Milyen jövőt látsz magad előtt?
- Igazából a zene, és csak a zene, a divattervezés szintén csak a zenében, a zenekaromnak tervezni, a zenekaromnak készíteni ruhákat, akár saját magamnak, hogy minden koncerten másban legyek. Ezek nem jelmezek lesznek. Olyan ruhákat szeretnék, amik színpadiasak, kicsit bevállalósak, nem úgy, hogy mindenem rövid és kint van. Vannak olyan kiegészítők, vagy olyan
öltözködési elemek például egy kalap, amit nagyon kevesen mernek fölvenni. Ha egy nőt meglátunk egy nagy karimás gyönyörű kalapban, azt mondjuk, hogy ez de stylis, de nagyon jól néz ki. Nagyon kevesen merik, és nagyon kevesen tudják viselni. Szeretném, hogy legyen legalább néhány olyan szettem, amit majd szépen fokozatosan, ahogy az ötleteim és az anyagi helyzetem is
engedi, megvarratok. Ezeket elsősorban színpadra tervezem, és nem feltétlenül hordanám a mindennapokba. Májustól elég sok koncertem is lesz.

2015. május 30.
design.hu