NOX: Határ a csillagos ég!  Külföldre vágyik a NOX

NOX - ősi istennő, akit az éjszaka úrnőjének tartottak. A magyarországi NOX együttes is méltán pályázhat uralkodói címre, hisz hároméves pályafutása során sorra aratja a zenei babérokat. 2001-ben a NOX volt az év "legígéretesebb csapata", és későbbi sikereik igazolták a pozitív előrejelzéseket. A NOX a hagyományos magyar népzenét ötvözi a harmadik évezred modern elektronikus zenéjével. Ez első hallásra bizarrnak tűnhet, ám az ősi dallamok és a modern ritmusok keveréke a jelek szerint tetszik a közönségnek. Az Aréna Fesztivál egyik sztárvendégeként nemrég a kárpátaljai fiatalok is élőben láthatták-hallhatták a NOX csapatát. A profi zenész-táncos formáció életéről Péter Szabó Szilvia énekest, a csapat vezéregyéniségét kérdeztük.

- A NOX együttest Rácz László producer találta ki, majd keresett hozzá megfelelő embereket. 2001-ben indultunk, a tagok időközben részben cserélődtek, s úgy érzem, a mostani csapat eddig a legjobb, úgy működik, ahogy kell. Mára összekovácsolódtunk, képesek vagyunk a maximumot nyújtani.

- Bemutatnád a csapatot? 
- Nagy Tamás az énekestársam, táncosaink Dékány Zoli és Baraté Péter. Így, négyen alkotjuk a NOX-ot. Eddig két nagylemezünk jelent meg, az első arany-, a második platinalemez lett. Hamarosan megjelenik új nagy- és kislemezünk is, amin elég sokat dolgoztunk.

- Gyakran léptek fel külföldön? 
- Számos szomszédos országban felléptünk már, jellemzően a magyarlakta területeken. Kárpátalján most járunk először. Kedveljük a határon túli magyar közönséget, mert nagyon örülnek nekünk és szeretik a zenénket. Sok helyen ismernek már, várnak vissza minket, ami csodálatos érzés.

- Mesélj magadról... 
- Egy Szeged melletti kistelepülésen születtem, ott is nőttem fel. Édesanyám, nővérem pedagógus, édesapám technikus. A családom nagyon büszke rám, és mindenben támogatnak. Imádom őket. Kevés a szabadidőm, olyankor sokat alszom és igyekszem sokat beszélgetni a családdal, a barátokkal. A sűrű koncertidényben erre nemigen jut idő. Egyébként mindent szeretek csinálni, ami boldoggá tesz. Kisgyermekkorom óta vágytam erre az életre. Már ovisként arról álmodtam, hogy a színpadon fogok állni és énekelni...

- Nem csak énekeltek, táncoltok is... 
- Gyerekkorom óta ismerem, szeretem a magyar népzenét. Tomiék húsz-egynéhány éve táncolnak, nekik ez a szakmájuk. Tőlük nem nehéz tanulni.

- Mit szeretnétek még elérni? 
- Most a platinalemezünkre vagyunk a legbüszkébbek. Az új zenei anyaggal, a készülő videoklippel a közönség maximális kiszolgálására törekszünk. Legnagyobb vágyunk azonban az, hogy kijussunk külföldre: Nyugat-Európába, Amerikába. Célunk megmutatni, mit tud a magyarság.

- Számodra mi a legnehezebb ebben a szakmában? 
- Nehezen lehet összeegyeztetni a munkát a magánélettel. Semmire sincs időnk, gyakorlatilag hónapokig hajtunk megállás nélkül. A csapat fiútagjai valahogy rugalmasabbak ezen a téren, nekem néha semmi sem jön össze.

2004. augusztus 20.
karpataljanet.hu