"Azt éreztem, hogy már nem félek..."

Mosolygós, barátságos, kedves, komoly, mégis bolondos. Ő Péter Szabó Szilvia, a NOX egykori énekesnője, aki néhány éve egyedül vágott neki a nagyvilágnak. Időközben hazatért, és már a színpadon is szólóban bizonyít.

- Mostanában ingázol Budapest és a másik otthonod, London között?
- Igen, kétlaki életet élek. Budapesten először a barátnőmnél laktam, most pedig az édesanyámnál. Jóval több időt töltök itthon, mint kint, de egyelőre nem szeretném feladni a londoni albérletem, hiszen ott van a menedzsmentem is. Az ingázás miatt egy kicsit zűrös az életem, mert sehol nem érzem azt az igazi biztonságot, de nem szeretek kapkodni és hirtelen döntéseket hozni.

- Sokáig alig tudtunk rólad valamit, mert négy éve Ausztráliába költöztél. Hogy érezted magad ott, mivel foglalkoztál?
- Nappal tanultam, este a vendéglátásban dolgoztam, emellett modellkedtem. Sok ismerőst szereztem, és a kint lét jót tett az angoltudásomnak is, mert az ausztrálokat nagyon nehéz megérteni, főleg, ha már ittak egy kicsit. (Nevet.) Imádtam ott élni, csak iszonyú volt, hogy nem tudtam hazaugrani meglátogatni a családom. Ezért költöztem át Londonba. Ott is egyből munkába álltam. Kinyomtattam egy halom önéletrajzot, és bevittem a belváros minden olyan boltjába, ahol szívesen dolgoztam volna. Két nap múlva már volt állásom.

- Tíz év siker és népszerűség után milyen volt "civilként" élni?
- Szerettem a munkáimat, de kint is megéltem nagyon kemény mélypontokat. Volt egy olyan időszak, amikor két héten át mindennap sírva fakadtam a metrón hazafelé. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy mg kellett tapasztalnom ezeket a dolgokat, és az elmúlt évek egyetlen percét sem bántam meg!

- Ez alatt a néhány esztendő alatt egyszer sem fordult meg a fejedben, hogy hazatérj?
- Ha megfordult is, az inkább a családom hiánya miatt volt, nem pedig a nehézségek vagy a kihívások miatt. Én az a típusú ember vagyok, aki soha nem adja fel. Mielőtt kimentem Ausztráliába, olyan rossz lelkiállapotban voltam, hogy az utolsó néhány koncert után legszívesebben felpofoztam volna magam. Úgy éreztem, hogy semmit nem tudtam adni a közönségnek. Eredetileg csak öt hónapra mentem el, de közben kaptam egy telefonhívást, hogy vége a NOX-nak, és nem lesz több fellépésünk. Tudtam, hogy ha az az utam, hogy énekeljek, akkor jönni fog a lehetőség, amikor megint készen állok rá! Tavaly tavasszal döntöttem el, hogy hazajövök. A munkahelyemen, ebédszünetben megláttam Justin Timberlake egyik koncertfelvételét, és ahogy néztem, belém nyilallt a felismerés: mit csinálok én itt, miközben máshol lenne feladatom?! Azt éreztem, hogy már nem félek, és újra megvan bennem a színpadra álláshoz szükséges erő. Két hónapra rá találkoztam a menedzsmentemmel, és nem sokkal később megvolt a lemezszerződésem. Hiszek a gondolatok és az érzések teremtőerejében!

- Úgy tűnik, megtaláltad a helyed, és már csak egy társ hiányzik az életedből...
- Úgy érzem, lassan egy párkapcsolatra is készen állok. Anno másképpen terveztem, szerettem volna fiatalon anyuka lenni, de nem vagyok szomorú amiatt, hogy nem így történt. Tudom, hogy idővel ez is megvalósul. Úgy gondolom, az Igazit sem kell görcsösen keresnem, majd ő megtalál, amikor itt az ideje. Én még tényleg hiszek azokban a mesékben, amikor két ember véletlenül egymásba botlik az utcán...

Őszi tervek
- Rengeteget dolgozom - meséli Szilvi a mindennapjairól. - Ruhaterveket készítek, mert szeretnék egy saját kollekciót. Írom a második lemezem dalait, és készülök egy önálló műsorra is, aminek remélhetőleg novemberben lesz a bemutatója.

2013. október 9.
Blikk Nők