"Erősebb vagyok, mint amilyennek gondolnak!"

Péter Szabó Szilvia, a nemzetközi hírű NOX együttes énekese volt a sztárvendége a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium Öregdiák Találkozójának. A Tizenhetedik regionális magazin a pódiumbeszélgetés és egy szép népdal eléneklése után kért interjút tőle.

- Elöljáróban hadd kérdezzem meg, hogy került ide?
 - A NOX zeneszerzője, Harmath Szabolcs itt érettségizett a Balassi-ban, aki résztvevője volt a novemberi öregdiák találkozónak is. Volt énektanára, s többen a tanári karból - tudva, hogy a NOX-nak is szerzi a zenét - kérték, hogy jöjjek el egy kis beszélgetésre, éneklésre. Erre sor is került a tornateremben.

- Meglepte a hallgatóságot, mert egy szép népdalt adott el , miközben az ön nevét is olvasva a programban inkább a NOX tüzes számait képzelték a műsorba. Miért ezt választotta?
 - Az ilyen jellegű rendezvényekre nem szeretek CD-s hátérrel menni. A NOX 2005 óta csak élőben lép fel. Ha élőben énekelek, szeretem, ha a zene is élőben van mögöttem. Ilyen alkalmakkor vagy egy szál gitár 
kíséretében lépek föl, vagy csupán egyedül, népdalt énekelve. A népdal is én vagyok, ez is nagyon közel áll a NOX-hoz.

- Ön Forráskúton élt és Budapestre éppen egy március 15-én költözött föl. Mások ilyenkor ünnepelnek, ön pedig költözött. Hogy történt ez?
- 2002-ben március 15. hétvégére esett, hétfőtől pedig munka volt a zenekarral, úgyhogy jönnöm kellett.

- Hogyhogy munka volt? Hiszen már dolgoztak korábban is együtt!
 - Ekkorára nagyon besűrűsödött a program. Táncpróbák, stúdiófelvételek, fotózások, s minden, ami evvel jár. Nem volt megoldható, hogy csak hétvégeken legyek Budapesten. Szegeden, a gimnáziumban, a negyedik évem a vége felé úgy zajlott, papírom volt a producerünktől, hogy hétfőn nem írhattam dolgozatot, s nem is feleltethettek. Pénteken kijöttem a suliból, anyu jött kocsival, hozott váltóruhát, az iskolatáskát pedig hazavitte Forráskútra. Én meg felültem a vonatra, följöttem Pestre, majd vasárnap este vissza. Hétfőn pedig kezdődött az iskola. Ez az, ami nem működhetett tovább. Felköltöztem. Éppen a negyedik évben történt mindez, az érettségire való fölkészülés közben. Érettségire én már magántanulóként készültem. Az osztálytársaim nagyon aranyosak voltak. Indigóval jegyzeteltek, minden fontos anyagot megküldtek. 

- Tudta, hogy sikeres lesz?
- Nem. Ezt senki nem tudhatja előre.

- Mitől volt ilyen bátor, hogy belevágott az új életébe?
 - Volt egy álmom. Elképzeltem, hogy sikeres énekesnő leszek. Valamit éreztem a jövőből. Meg aztán nem érdekelt semmilyen más szakma, csak a színpad, s ott is legfőképpen az éneklés. Tizenévesen nem volt egyértelmű, hogy a musicalszínészet felé megyek, vagy szólóénekes lesz belőlem. Azt éreztem, hogy sok minden van bennem, amit szeretnék az embereknek átadni. Emellett imádtam énekelni. S így alakult. 

- Aztán jött az életébe Rácz László, aki hosszú éveken át az ön élettársa volt és menedzsere. Viszont idén szakítottak, ezért az idei nem sikeres év Péter Szabó Szilvia számára. Hogy élte meg a krízist? Mit jelent az, hogy most már önállóan kell terveznie az életét?
 - Akit elhagynak, az mindig rosszul éli meg a dolgot, hiszen nem akarta, hogy ez bekövetkezzen. Én sem akartam. Most már egyedül kell megállnom a helyem, noha Rácz László producerként, barátként továbbra is ott van mellettem. Nem haraggal váltunk el. Laci nagyon ügyes, jó producer, ennek ellenére a teljes team munkája kellett ahhoz, hogy a NOX sikeres legyen. 

- Mennyire számít a magyarságtudat abban a munkában, amit letesz az asztalra?
 - Teljes mértékben magyarnak érzem magam, nagyon erős bennem a magyarság-érzés. Nem tudom, hogy a zenei pályán ez fontos-e. A bennem lévő érzelemvilág azért fontos, hogy a dalokat úgy tudjam el adni, hogy az emberekben elindítson valamit, és beleborzongjanak, ha hallgatják. 

- Az emberek önt körülvevő szeretete azt is jelenti, hogy a környezet fogadókész erre az érzésvilágra?
- Igen, úgy gondolom. Érzik azt, amit közvetíteni akarok. Az a legnagyobb elismerés egy el adónak, ha átmegy az, amit nyújtani akar.

- Lehet az, hogy erős magyarságérzete lesz művészi pályafutása tartós sikerességének záloga?
- A kettőt nem kötném szorosan össze.

- Ebben benne van a nép lelki, zenei kincse is.
- Ez is hozzátartozik kétségtelen. A főnököm mindig azt szokta mondani, az emberek szemében én kissé olyan vagyok, mint a nép gyermeke, aki a népzenével próbál valamit adni, közvetíteni. Ez is biztosan fontos.

- A napokban jelent meg az új lemezük, a címe Most!. Miért ez a címe?
- Általában a szövegírónk ad tippeket a címre. Ennek azonban azért lett a címe a Most, mert új szakasz kezdődik sok mindenben.

- Elsősorban az ön életében!
- Így van. És ez van most.

- Ez egy fájdalmas lemez lesz?
- Eléggé, igen. Sikerült, hál’ Istennek, kiénekelnem magamból azokat a dolgokat, amik nyomasztottak, amik fájtak. Így az emberek megint egy olyan darabkát ismernek meg belőlem, amit még eddig nem láthattak.

- A lemez megjelenése után röviddel elmenekül Ausztráliába.
- Nem menekülök, nem mondanám így, de elmegyek, valóban, oda.

- Ez a félév elegendő lesz arra, hogy megújulva érkezzen haza?
 - Úgy gondolom, hogy igen. Aki ismer, azt mondja, erősebb vagyok annál, mint amilyennek sokan hisznek, vagy amilyennek én gondolom magam. Ma már én is úgy látom, valóban erősebb vagyok, mint amilyennek gondolnak. Négy hónapja vagyok egyedül. Még hosszú idő van hátra ebből, de teljes mértékben megélem a fájdalmaimat. És ez kell ahhoz, hogy valamikor jobban legyek. 

- Lehet, hogy esetleg egy új társat is talál odakint?
- Ezt inkább hagyjuk!

2009. november
Tizenhetedik