NOX együttes: Péter Szabó Szilvia és Nagy Tamás

Ha őket látom a színpadon, különös mámor lesz rajtam úrrá. A misztikus zene, a vérpezsdítő tánc és az érzéki, ősi ösztönöket megmozgató női hang azonnal elvarázsol.
Péter Szabó Szilvia egyéniségével, előadásmódjával és pompásan megtervezett megjelenésével szó szerint uralja a pódiumot és a közönséget. Nagy Tamás, a másik frontember úgyszintén varázserővel rendelkezik. Tánctudása, tehetsége megpezsegteti a vérünket, ég és föld közé emel.
A NOX együttes mindenestül, tánckarral és díszlettel, koreográfiával és technikai felszereltséggel nagyot hódított a magyar zenei élet világában. Új vizekre eveztek, új fényt hoztak, maradandót alkottak – zenéjük mindannyiunkat megérint.

- Hol születtél és hol cseperedtél fel?
Szilvi: Szegeden születtem, de Forráskúton nőttem fel.

Tomi: Szolnokon születtem, és immár 15 éve Budapesten élek.

- Jártál-e oviba, bölcsibe, milyen volt a suli, amit látogattál, őrzöl-e valamiféle emlékeket róla?
Szilvi: Nagyon kellemes emlékeim vannak, mind a tanárokról, mint az osztálytársakról, felejthetetlenek a szervezett osztálykirándulások.

Tomi: Életem legjobb évei voltak, főképpen a Táncművészeti Főiskola, hiszen mint kollégista óriási bulikban volt részem. És persze a fantasztikus mestereim, akiknek köszönhetem, hogy most itt vagyok.

- Mik voltak a kedvenc játékaid, hobbijaid?
Szilvi: Szinte minden szakkörre jártam az iskola mellett: színjátszás, versenytánc, kézilabda.

Tomi: Imádtam a focit, de sajnos a balesetveszély miatt, most már kevesebbet járok le a grundra. A hobbim, mint most is: a tánc.

- Szerettél rosszalkodni, van felejthetetlen csínytevésed?
Szilvi: Én is az elevenebb diákok közé tartoztam, de természetesen azért a tiszteletet is megadtam a tanárok felé.

Tomi: Nekem tanárok a szüleim, nagy köztiszteletnek örvendenek Szolnokon, ezért én elég kemény neveltetést kaptam, így nagyon rendes gyerek voltam.

- Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?
Szilvi: Mindig tudtam, hogy vagy színészként, vagy énekesnőként, de a színpadon fogok állni felnőtt koromban. A sors úgy hozta, hogy ez utóbbi valósult meg.

Tomi: A színpad és a tánc volt a legfontosabb dolog az életemben. Ma már a NOX tölti ki minden percemet, és ezt egy cseppet sem sajnálom.

- Mi jött az életedben az alapsuli után, középsuli, lógások, zenélgetés, szerelem, minden együtt?
Szilvi: Középiskola, mellette el kezdtem énekelni egy amatőr csapatban, mikor egyszer csak jött a NOX lehetősége itt Budapesten.

Tomi: A főiskola után profi táncos lettem, és 12 év alatt az egész világot bejártam. Hatalmas élményeket szereztem, megismertem más országok kultúráját. A mindenütt jó, de legjobb otthon érzés azonban itt van bennem, ezt bizonyítja az életem.

- A sulik elvégzése után rögtön jött a színpad vagy kipróbáltál más foglalkozást is?
Szilvi: Még a középsuliban ért a NOX, így már magántanulóként fejeztem be a tanulmányaimat, azóta a NOX az életem.

Tomi: Mint említettem, 12 évig profi táncművészként dolgoztam, 6 évvel ezelőtt jött a könnyűzene és a NOX.

- Hogyan pottyantál egyáltalán a NOX együttesbe? Hívtak vagy alapítótag vagy?
Szilvi: Szegeden zenéltünk, mikor a jelenlegi zeneszerzőnk, Harmath Szabi testvére felfigyelt rám és beajánlott egy induló projektbe. Ez volt a NOX.

Tomi: Rácz László producerrel már együtt dolgoztunk egy éve a Füstifecskék zenekarban, amikor megemlítette ezt a lehetőséget, és nekem már akkor nagy terveim voltak, amik most kezdenek valósággá válni.

- Mit csinálsz ma szabadidődben? Mikor van egyáltalán a te munkaidőd, esténként, koncertidőben, napközben, stúdiókban dolgozgatva, esetleg rendszertelen, mikor mi jön?
Szilvi: Kötött munkaidő nincs, vannak időszakok, amikor szinte percről percre be van osztva a napom, pl. Stúdiómunka, táncpróbák idején, de van, amikor kicsit lazábbnak mondható a programom, bár akkor is vannak különböző médiaszereplések. Tehát alapjában véve rendszertelennek mondható, igaz, nagyjából hetekre, néha hónapokra előre tudjuk a főbb eseményeket, így tudunk tervezni.

Tomi: Nagyon sokat dolgozunk, amikor nincsenek koncertek, akkor is, hiszen a tánckoreográfiákat csiszolni kell, illetve a kondi a NOXnál nagyon fontos dolog. Ha ráérek, a kiskutyámmal járok kutyasuliba, mert szeretném, ha egyszer ő is versenyző lehetne.

- Jártatok-e már külföldön, melyik ország tetszett a legjobban? Szívesen maradtál volna-e más szegletében a világnak? Vannak olyan zeg-zugok, ahol szívesebben élnél, mint Magyarországon?
Szilvi: Sok helyen jártam már turistaként, de igazából sehol nem tudnám magam elképzelni. Én Magyarországon érzem jól magam.

Tomi: Tényleg a világ összes országában jártam, talán Mexikóban maradtam volna szívesen. Én azt vallom – a koncerteken is -, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. 

- Ha nem NOX, akkor mi: szauna, úszás, olvasás, sport, horgolás?
Szilvi: Minden időmet a NOX tölti ki, elindult az Örömvölgy koncertsorozatunk, 3.14-én Debrecenben, 3.23-án Szegeden, 3.31-én Szolnokon lesz nagykoncertünk. Májustól pedig elindítjuk Magyarország első várturnéját. Ehhez tökéletesítjük a műsort.

Tomi: NOX, NOX, NOX és persze a Ferencváros. Ha tehetem, mindig kilátogatok a Fradi női kézilabda mérkőzéseire, nagyon jó kapcsolatot ápolok a lányokkal.

- Mit üzensz a gyerekeknek?
Szilvi: Ha lehetőségük van rá, jöjjenek el Örömvölgybe. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy nagyon kellemes élménnyel gazdagodnak, hiszen megannyi kapu van a világban, de csak egy nyílik Örömvölgybe.

Tomi: Szeretni kell azt, amit csinál az ember, és természetesen el kell jönni a várturnéra, s velem együtt csuhébabát készíteni.

2007. február
csutkamano.hu