Interjú  Péter Szabó Szilviával, a NOX egykori énekesnőjével

Péter Szabó Szilvia korábban a NOX énekesnőjeként vált országosan ismertté, az utóbbi három évben azonban teljesen eltűnt a színről. Az énekesnő most új számmal, új stílussal és külföldi teammel tér vissza - megkérdeztük, mit látnak benne Londonban, mit csinált az elmúlt három évben külföldön, és hogy milyen szintű nemzetközi sikerről álmodozik.

- Londonból jöttél most haza, de ugye nem végleg?
- Az Érezd, hogy élsz című dal debütálása és promóciója miatt jöttem csak haza, a menedzsmentem és az egész csapatom viszont Londonban él. Egyszerűbb úgy dolgozni, hogy mindannyian egy helyen lakunk. Ez egy brit cég, Crossfire Management a neve, a menedzsereim pedig Pierre Lewis és Roy Perestrelo - utóbbi dolgozott már Madonnával, Robbie Williamsszel és a Westlife-fal is, és nagyon jóban van Missy Elliottal. A lemezen hat különböző szerző számai lesznek majd hallhatók, közülük Mac.1 a leghíresebb, aki a Nagy-Britanniában nagyon népszerű énekes, Labrinth bátyja, és dolgozott Amy Winehouse-szal, Justin Timberlake-kel, Timbalanddal. Azért választottunk több szerzőt is, hogy változatosabb legyen a lemez stílusa.

- Hogyan találtak meg téged a menedzserek?
- Igazából én találtam meg őket, miután megismerkedtem egy kinti magyar lánnyal, aki egy klubban dolgozik, és onnét ismerte Pierre-t. Fel is ajánlotta, hogy összehoz vele, ő pedig teljesen belelkesedett, amikor megmutattam neki, hogy korábban miket csináltam, és egyből munkához is látott. Most ott tartunk, hogy elkészült az első szám, és kiadót is találtunk hozzá. Egyelőre csak itthon játsszák a dalt, de az a terv, hogy nemzetközi terjesztést kap majd az album, a reményeim szerint februárban.

- Mi fogta meg benned a menedzsmentet leginkább?
- A hangom, az egész múltam, és hogy tízéves tapasztalat van mögöttem. A menedzserem le volt nyűgözve attól, amit látott.

- Attól nem féltél előtte, hogy harmincévesen esetleg már késő nemzetközi karriert indítani?
- Ezt más is megkérdezte már, és nem nagyon értem, hogy miért. Ha megnézed a No Doubtot, most tértek vissza új lemezzel, úgy, hogy Gwen Stefani már 43 éves. Tudom, hogy nem most kezdte, de nekem is van már egy évtizedes múltam, 19 éves korom óta vagyok a szakmában. Továbbá Európában elég kemény bázisa van a NOX-nak - leginkább az Eurovíziónak köszönhetően -, számomra a legmeglepőbb az volt, hogy Oroszországban mekkora ez a tábor. Tehát távolról sem az a helyzet, hogy én harmincévesen gondoltam egyet, hogy énekesnő akarok lenni. Nem az számít, hogy mikor születtél, hanem hogy nézel ki, hogyan mozogsz, hogyan beszélsz, és mit sugárzol kifelé.

- Három éve mentél el Magyarországról, de akkor még nem azzal a céllal, hogy kint is énekelni akarsz, ugye?
- Úgy mentem ki, hogy egy kicsit helyre teszem magam, és egy kicsit regenerálódom. Eredetileg öt hónapról volt szó, és utána jöttem volna haza, hogy koncertezzünk tovább a NOX-szal. Aztán itthon másként döntöttek, én pedig inkább kint maradtam több mint másfél évig, és utána költöztem Londonba. Dolgoztam is közben: Ausztráliában bártender voltam, és mellette modellkedtem, Londonban pedig a Selfridges áruházban dolgoztam a Jimmy Choo luxuscégnek mint eladó. Később a hétvégéken már stúdióztam és dolgoztunk a lemezen is, most pedig eljött az a pont, hogy már teljes embert kíván a zene, úgyhogy most csak ezt csinálom.

- Idehaza sikeres énekesnő voltál, nem érezted méltatlannak, hogy utána eladóként vagy pultosként kellett dolgoznod?
- Én tinédzserkorom óta az a típusú ember vagyok, akinek nem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha dolgoznia kell. Szeretem, ha van pénzem, de azt is szeretem, ha megdolgozom érte. Én akkor is elmennék dolgozni, ha milliárdok volnának a számlámon, mert a semmittevést nem bírom elviselni. Úgy fogtam fel, hogy szocializálódom és nyelvet tanulok, most már angolul sem tudnának eladni.

- Zeneileg értek új hatások kint?
- Sok olyan zene van kint, amit itthon nem hallok, szóval ilyen szempontból valószínűleg igen. De az ízlésem maradt ugyanolyan, szeretek minden zenét, amely dallamos.

- Az új lemez végig olyan lesz, mint ez a most bemutatott szám?
- Nagyon mai pop-dance lemez a cél, amelyen balladák és közepes-tempós, picit r&b-be hajló számok egyaránt megtalálhatók, de azt nem mondanám, hogy az egész ilyen lesz, mert nem egy szerző írta.

- Van olyan mai énekesnő, akinek előtted lebegett a példája a lemez készítésekor?
- Rihanna munkásságát figyelem nagyon, mert olyan sebességgel száguld felfelé, hogy tudni szeretném, mitől. Legfőképpen a háttérmunka érdekel - valamit nagyon jól csinálnak, hiszen működik. Sokan nem bírják, mert csak azt látják, amit kifelé mutat, de emögött nagyon komoly teammunka van, még a balhék mögött is. Én nem leszek ilyen balhés, az biztos. Figyelek persze másokat is, de ha egyet kell megnevezni, akkor ő az.

- Mondtad, hogy nem akarsz balhés sztár lenni, de azért a nevedre keresve csupa olyan cikk jött fel, amely a NOX menedzserével történt szakításoddal foglalkozott, meg azzal, hogy három éve szingli vagy. Ez nem zavar?
- Régen a NOX alatt nagyon óvtam a magánéletemet, és ez a jövőben is így marad. Viszont amikor elmentem, akkor túl sok kérdés maradt nyitva, és most eldöntöttem, hogy elmondom az egészet, mert tiszta lappal akarok indulni. Szerettem volna, hogy az emberek megértsék, mi az, ami engem arra ösztönzött, hogy elmenjek. Természetesen arra is rákérdeznek ilyenkor, hogy azóta mi van, és valóban azóta sincs senkim. De a jövőben sem akarok mindent kiteregetni.

- Ennyi idő távlatából hogyan tekintesz a NOX-ra mint produkcióra?
- Szerintem úgy volt tökéletes, ahogy volt. Megnyertünk minden létező díjat itthon, az együttes háromszoros dupla platinalemezes volt, szinte az összes lemezünk aranylemez lett, és ez mind azt igazolja, hogy jó volt, amit csináltunk. Amikor próbáltunk a vége felé változtatni kicsit, az már nem mindenkinek tetszett, de ilyet amúgy is képtelenség csinálni.

- Mennyire vagy képben azzal, hogy mi történik itthon a zenében, és milyen lehetőségeket látsz?
- Szeretnék fellépni minél többször, de hogy ezt a gazdasági helyzet mennyire fogja engedni, az más kérdés. Mindenesetre mindent meg fogok tenni, hogy minél több emberhez eljusson újra a mondanivalóm. Én írom a magyar szövegeket és ötven százalékban az angolokat is. Majdnem az egész lemez az elmúlt három évemről szól, és el szeretném mesélni, hátha más is tud tanulni az én példámból. Az itthoni énekesek közül, akin felkaptam a fejem, az Tóth Gabi: valódi felnőtt lett, viszont ugyanúgy megmaradt ez a kicsit őrült lány is belőle. Sikerült megvalósítania önmagát, ahogy én látom.

- A NOX-ban a tánc is fontos része volt a produkciónak, szólóban is így lesz?
- Igen. Először szeretnék kevés táncossal kezdeni, és fokozatosan szeretnék egy új produkciót felépíteni. Most egyelőre ott tartunk, hogy táncosokat válogatunk. Lehet, hogy magyar táncosaim lesznek, de ez még nem biztos.

- Mi volt külföldön a legnagyobb változás számodra?
- Igazából minden. Mivel Ausztrália a földgolyó másik oldalán van, ott a mágneses erő is másképp hat. Fordítva kapcsolod le a villanyt, fordítva folyik a víz a csapban, máshol kel és nyugszik a nap. Kilencven fokos páratartalom van, az eső nem hideg, hanem langyos, és még sorolhatnám. Amíg ott voltam, addig a világ egy kicsit összeszűkült: onnét már tényleg nem tudsz messzebbre menni. És onnét még London is olyan volt, mintha hazajönnék, hiszen két óra alatt itthon vagyok. Gyakran haza is jövök a családom miatt.

- Mit szóltak hozzá a külföldi ismerőseid vagy kollégáid, amikor megismerték a popzenei karriered?
- Amikor először említettem valakinek, akkor általában szó nélkül tudomásul vette, és csak miután megismertük egymást egy ideje, kaptam egy SMS-t, hogy "úristen, lecsekkoltalak a YouTube-on, és te tényleg híres vagy!" Kint sokkal nagyobb dolog felkerülni a Wikipédiára, mint itthon, és mindenkinek az az első kérdése, amikor hallják, hogy énekesnő vagyok, hogy fent vagyok-e a Wikipédián. És amikor mondom, hogy igen, akkor tényleg meglepődnek.

- Angliában is ugyanazok a tévés tehetségkutatók futnak, amelyeket ide is átültettek. Szerinted ezeknek milyen hatásuk van a popéletre?
- Azért a két ország nagyon különbözik, hiszen csak Londonban többen élnek, mint egész Magyarországon, ott sokkal nagyobb populációra oszlanak le ezek a műsorok. Ezért kicsit félek attól, hogy itthon sok már az ilyen vetélkedő, mert nagyon sok tehetséges ember van, de ennyit már nem bír el a szakma. Így viszont olyan tehetségek tűnnek el a süllyesztőben, akiknek nem lenne szabad. Amitől még tartok, az az, hogy nem marad meg az előadói szakma különlegessége, és elértéktelenedik.

- Amikor hazajössz Londonból, akkor mi hiányzik onnét a legjobban?
- Ez nehéz kérdés. A teát már tejjel iszom, az rám ragadt. Ami talán a legjobban hiányozna, az a Nando's nevű dél-afrikai gyorsétteremlánc - faasztalok, faszékek, és csirkét lehet ott kapni, sokféleképpen elkészítve. A csirkeszárnyukat szeretem a legjobban.

- Mivel lennél elégedett, ha egy év múlva ilyenkor újra beszélgetnénk?
- Nagyon remélem, hogy elmondhatom, hogy besöpörtem valami nemzetközi díjat, vagy hogy sikeres volt a lemez, esetleg az egyik dalom No. 1 lett Nagy-Britanniában vagy az USA-ban. Én szeretek nagyokat álmodni, mert ha kicsit álmodok, akkor kis dolgokat is fogok elérni. Ha nagyot, akkor legalább lesz rá sanszom.

2012. november 25.
quart.hu