A dalnokok bajnoka

Egy trió 2002-ben nagy fába vágta a fejszéjét. Lemezén a végtelenül gazdag magyar népzene dallam-és szövegvilágát ötvözte a harmadik évezred elektromos zenéjével. Így képezett hidat az ősi magyar pentaton és a modern kor zenei világa között. Örökség - ez volt a debütáló album címe. Már a cím is sokat elárult a tartalomról. Az ember ugyanis sok mindent örökölhet, de elsősorban annak örül, amely mindennél fontosabb. Valahol ilyen a népzene, a magyar népdalkincs is. A névválasztás tökéletes. NOX egy ősi istennő, az éjszaka úrnője. A trió visszatért a zenei gyökerekhez így olyan nevet kellett választani, amely a múltat idézi.
A trióból azonban duó lett. Szűcs Zoltán ment, maradt Nagy Tamás, a magyar néptánc ifjú tehetsége és a kitűnő énekesnő, Péter Szabó Szilvia. A karácsonyi piacra jelentették meg második albumukat Bűvölet címmel, amelyen már nem átdolgozások szerepelnek, de a népzenei hangzáshoz hűek maradtak.
Kétségkívül az új évezed egyik legérdekesebb és legígéretesebb magyar együttese.

- Manapság minek a bűvöletében éltek?
Szilvia: A hirtelen jött siker bűvöletében. Annyira hirtelen jött, s annyira csodálatos érzés, hogy szinte felfoghatatlan a számunkra.
Tamás: Ez így van! A fellépéseink száma is megnőtt, olyannyira, hogy az elmúlt két hétben húsz koncertet adtunk. Pörögnek az események, nincs megállás. Szeretjük élőben is bemutatni a zenénket. Délelőtt és délután zenekari próbák, este, éjszaka fellépéssel töltik ki a napjainkat.

- Első lemezeteken népdalok átdolgozásai szerepelnek. A második albumon pedig csak saját szerzemények találhatók.
Szilvia: Arra gondoltunk, ha az elsőhöz hasonló lemezt csinálunk, újabb népdalokkal, akkor az már nem hat az újdonság erejével. Az Örökség sikere abban rejlett, hogy ilyennel korábban senki nem rukkolt elő. Tovább léptünk, vadonatúj dalokat készítettünk, de a hangzáshoz hűek maradtunk.

- Egyik tanárismerősöm szerint a mai fiatalokkal nehéz megszerettetni a népzenét, de amióta a zeneórán meghallgatták az Örökség című lemezeteket, a gyerekek sokkal vidámabban éneklik, hogy "Hej Dunáról..." meg "Hull a szilva a fáról...". Ez valahol nagy felelősség egyben.
Szilvia: Ezt mi is érezzük. Amikor elkezdtük, az volt a cél, hogy kicsit közelebb hozzuk az emberekhez a magyar népzenét. Úgy éreztük, hogy senki sem törődik ezzel a rohanó, elnépesedett zenei világban. A fiatalok nem tudják, hogy az őseink mit énekeltek, min nőttek fel. Ha a huszonegyedik század zenéjébe ágyazzuk be ezt a hagyatékot, a dalok újra emészthetővé válnak, slágerek lehetnek.

- Valamikor az év elején egy rádióműsorban azt kifogásoltátok, hogy nem játsszák a dalaitokat a kereskedelmi rádiók. Azóta megváltozott a helyzet,a Százszor ölelj még! az egyik legtöbbet hallható felvétel. Gondolom, nem számoltatok azzal, hogy elkezdik játszani, hiszen időközben új kislemezdallal rukkoltatok elő.
Szilvia: Csak reménykedtünk, hogy így lesz. Amikor a dalok készültek, azt mondogattuk, hogy szeretnénk, ha ezeket a dalokat végre felvállalnák a rádiók, mert az embereknek hallaniuk kell. Pár hónapos késéssel a lemez áttörte a falakat. A zenei szerkesztők sem hagyhatták figyelmen kívül azt a tényt, hogy hetek óta az eladási listák élén tanyázunk. A hallgatók megállás nélkül kérték a kívánságműsorokban, így muszáj volt beszerkeszteni.

- Mondják, ha a menő rádiók nem játsszák a dalt, akkor nem lehet eladni a lemezt. Ti erre rácáfoltatok!
Tamás: Az első lemez felvételeit csak vidéki rádiókban lehetett hallani, ennek ellenére bearanyozódott. Később sem vállaltunk fel semmilyen új irányzatot annak érdekében, hogy játszanak bennünket, nem váltottunk, mentünk a kitaposott ösvényen, zárt ajtókat nyitogattunk. Igaz, messze nem volt annyi fellépésünk, mint most. Jó ugródeszkának bizonyult a Dalnokok Ligája, az emberek látták, hogy minden stílusban megálljuk a helyünket. Május tizenötödikén rendezték a döntőt. Először Krisz Rudi volt az ellenfelünk, később a négyes döntőből minket hozott ki győztesnek a közönség. Hihetetlenül boldogok voltunk! A kezdet kezdetén nem hittük volna, hogy sikerülhet, mivel a rengeteg fellépés miatt nehéz volt felkészülni rá.

- Kulitikus állatotok a farkas. A honlapotokon és a klipekben is bérelt helyük van. Honnan jöttek?
Szilvia: Gödöllőről, egy állatkoordinációs központból. Sokféle forgatáshoz használják őket, főként természetfilmekhez. A produkciós cég, amely a NOX mögött áll, résztulajdonosa a központnak. Arra gondolunk, hogy a farkasok illenek leginkább a régi magyarokról kialakított képbe. Ezért lett az együttes állata.

- A fellépésetek szerves része a tánc. Külön koreográfiát készítettetek a dallamokhoz.
Tamás: Kialakítottunk egy NOX-os mozgást. Az a szlogenünk, hogy ami a lemezen hallható, az a színpadon látható. Próbáltuk úgy ötvözni a modern táncot a néptánccal, hogy teljes egészében egyedi legyen. Amikor a stúdióban készülnek a dalok, már kattog az agyam, akkor körvonalazódik bennem, hogy mire milyen mozgás lesz.

- Hadd kérdezzem meg, hogy viszitek-e ezt a kimondottan magyar produkciót nyugatra is? Mert kuriózum volna.
Szilvia: A német nyelvterület nyitott a NOX felé. Egy németországi rádióállomás már játssza a Százszor ölelj még!-et. Reméljük, hogy megnyerjük a VIVA Comet-díjat, s akkor nagyobb eséllyel vihetnénk ki a produkciót. A VIVA Comet ugyanis egy nemzetközi díj, a magyar győztest és a díjátadásának összefoglalóját a német VIVA is bemutatja. A magyar népzene is lehet akkora sláger, mint a világpiacokon futószalagon készült felvételek. Ezt szeretnénk bebizonyítani.

- Hallottam, hogy készültök Újvidékre meg Ukrajnába. Milyen érzés határon túli magyaroknak énekelni?
Szilvia: Teljesen mások az emberek a határon kívül, mint Magyarországon. Nagyobb a szívük. Jó érzés nekik énekelni. Nem lehet befejezni a koncertet amikor lejár a megrendelt idő, mert annyira kedvesek és szeretnivalók.

Tamás: Jobban igénylik a magyar zenét, mert vannak helyek, ahova csak ritkán jut el magyarországi együttes. Szeretnek önfeledten szórakozni. Igaz, most már nincsenek határok a szó szoros értelmében, de mégis jóval felemelőbb érzés nálatok fellépni, mint egy budapesti diszkóban.

2004. május
Ifi Géniusz