Péter Szabó Szilvia titkos élete

Szilvi tizenhárom évesen készített egy albumot, melyben minden titkos vágya szerepelt, kamaszfejjel felépítette felnőtt élete részleteit. Hiszi, nem véletlen, hogy ezek az álmok elkezdtek valóra válni...
Az album ötletét egy könyv adta, melyet akkoriban adott a kezébe az édesanyja. A könyvben Szilvi arról olvasott, hogy egy nő, akivel sok szerencsétlenség történt, képeket vágott ki az újságokból, és albumba ragasztotta őket. A képeken olyan vágyai, álmai, érzései jelentek meg, melyeket szeretett volna valóra váltani. És a szerencsétlenségek sorozatának egyszer csak vége szakadt, helyettük sorra elkezdtek teljesülni a vágyak.

- Te milyen álomképeket ragasztottál be?
- Mindenfélét. Volt egy szabadnapom, épp nem volt suli, és arra gondoltam, hogy miért ne próbálhatnám ki én is a módszert. Mert azt olvastam ebben a könyvben, hogy a tudatalattink képekkel működik, és képekbe öntjük az álmainkat is. És ha ezek a képek beépülnek a tudatalattinkba, akkor nagy valószínűséggel valóra válnak azok, amiket igazán szeretnénk. Az egyik ilyen álmom volt, hogy énekesnő leszek. Olyan fotókat kerestem, amiken énekesek, zenekarok állnak a színpadon. Kivágtam, beragasztottam őket, és a színpadra montázsoltam egy pici képet magamról is. Odaírtam, hogy énekesnő leszek, szeretni fognak az emberek, és sok lemezem lesz. Néha elővettem az albumot, nézegettem, majd ismét eltettem. Az elmúlt tizenkét évben nagyon sok mindent elértem abból, amiket akkor tűztem ki magam elé. Itt van a NOX, az aranylemezek, és boldog kapcsolatban élek.

- Mostanában is bővíted az albumot?
- Egy évvel ezelőtt egy újabb albumot nyitottam, amibe az elsőben található álmokhoz hasonlóakat rejtettem. De ezek már jóval konkrétabbak. Ugyanúgy megtalálható benne például a zenei siker, de már nemcsak az eladott a lemezsikerekről ábrándozom, szerepel benne többek között a külföldi turné és a határokon túli elismerés is.

- Idén valóban elindultok a világ más tájainak meghódítására.
- Igen. Régóta tervezzük, hogy megpróbáljuk megszerettetni a zenénket a többi országban is. Még az előkészítési fázisban tartunk, és úgy néz ki, hogy ellátogatunk többek között Izraelbe, Horvátországba, Olaszországba, Romániába. Amolyan csillagtúrát képzeltünk el. Minden turné után hazajövünk, és csak aztán indulunk a következő országba. Ráadásul imádok csavarogni, ezért nem is tartok az állandó ki-, becsomagolástól, a sok utazástól, és azt sem bánom, ha minden este máshol kell majd aludnom. Tudom, hogy megéri.

- Gondolom, ez ugyanolyan izgalmas kaland lesz, mint a tavalyi nagy sikerű Csendes koncerted.
- Igen, az a fellépés remekül sikerült. És annyira más volt, mint a többi... Nem mint az éj királynője álltam a színpadon, ahogy a misztikus világot idéző NOX-koncerteken láthattak a nézők, hanem harmincfős zenekar kísért. Nem voltak táncosok, és a zenekari társam, Tamás is csak a nézőtérről figyelte a műsort. Gyönyörű estélyikben énekeltem, amiket Léder Barbara tervezett. Az egyik ruha fűzős volt, és előre rettegtem, hogyan tudok majd énekelni benne. Egyszer ugyanis már volt "szerencsém" fűzőben színpadra lépni, és szinte elfogott a pánik, klausztrofóbia jött rám, mert nem engedett szabadon lélegezni. Ezért Barbara kitalálta, hogy gumival kössük össze a fűzőt, ami könnyen nyúlik. Fantasztikus volt a koncert, és jó volt végre egy kicsit mást is csinálni, mint eddig.

- Úgy tudom, valami egészen másfajta sikert is megcéloztál.
- Igen. Január közepén megnyitottuk a gyorséttermemet. Különleges kínálatot terveztem. Imádom a hot-dogot, ezért természetesen nálunk is lehet kapni. De nemcsak a megszokott mustáros-ketchuposat, hanem többek közt angolosat, görögöt, bajort, magyarosat. A hamburgert is többféle variációban készítjük el, és mindent helyben sütünk, főzünk. Még a húspogácsához is házilag daráljuk le a húst. Ezenkívül szerettem volna, ha olyan ételek is kerülnek az étlapra, amiket általában nem szolgálnak fel éttermekben. Így jutott be a repertoárba a bundás kenyér, a lepcsánka, a piskóta csokiöntettel vagy a rizskoh. Egyszer megpróbáltam végigkóstolni az étlapot, de nem sikerült. Pedig imádok enni!

- Fogyókúrázni szoktál néha?
- Szerencsére nem kell odafigyelnem, hogy mit eszem. Ha sokat dolgozom, a kilók szinte lefolynak rólam. Olyankor egyszerűen el felejtek enni. Előfordult már, hogy inkább hízókúrára kellett fognom magamat.

- Miben jársz szívesen?
- Hétköznapokon a sportos elegancia híve vagyok. A lényeg azonban, hogy kényelmes legyen. Emiatt sosem veszek fel például magassarkút, ráadásul most biztosan fenékre is pottyannék ebben a havas, jeges időben. A színpadon viszont igazán nőiesen szeretek kinézni. És ha bulizni megyek, akkor valami különlegeset, egyedit szoktam felvenni. Ami remélhetőleg nem jön velem szemben az utcán. Szexis ruháim nincsenek, azokhoz túl szemérmes vagyok.

- És a hajad? Szinte mindig csak szorosan hátra fogott frizurával láthatunk.
- Akkor engedem ki, ha mondjuk, sikerül jól beszárítanom. De estére ebben az esetben is összefogom, mert addigra már idegesít. Levágatni mégsem szeretném, régebben volt rövid hajam, és emlékszem, mennyit vesződtem vele. Minden reggel beszárítottam, mert elfeküdtem, lelapult. Formázni is iszonyatosan nehéz volt, mindent kirúgott magából. Ezért maradok a jól bevált frizurámnál. Ami azért is kiváló, mert ha elalszom, és késésben vagyok, a hosszú készülődés helyett csak fogok egy hajgumit, összekötöm, és már indulok is.

- A Nem lesz több tánc című új dalotokhoz készült klipben mégis gyönyörű a hajad.
- Ez természetes, mivel profi fodrász dolgozott rajta. Egyébként nagyon kemény volt a klipforgatás, reggel fél kilencre érkeztem, és hajnali fél négykor még a tejben ültem. Van ugyanis benne egy jelenet, amikor egy kád tejben mosdom. Hát, mit mondjak? Nem volt valami kellemes. A másfél százalékos tejet vízzel hígították, mégis annyira zsíros volt, hogy csúszott tőle a kád. Amit vége lett a felvételnek, rohantam zuhanyozni és hajat mosni. A másik kellemetlen jelenetben egy hatalmas kupac száraz falevélen térdepelek. Majdnem két óráig vettük fel ezt a részt, és bár a térdem alá betettünk egy szivacsos papucsot, mégis gyakran kicsúszott alóla, és a levelek, a fadarabkák jól kikezdték a lábamat. Ráadásul közben még dobálnom is kellett a leveleket, amit szélgéppel fújtak. Az avart az utcán szedték össze, ezért tele volt porral és homokkal. A vége fele már a fogam között is homok-és porszemek recsegtek. De nagy örömömre utána legalább jól kiáztathattam magamat a tejben.

2008. február 5.
Hölgyvilág