Amikor még a mobilod is kikapcsolod...

Királynő? Bolondos kamaszlány? Céltudatos szakember? Gondoskodó nő? Furcsa keveréke mindnek Péter Szabó Szilvi. Egy biztos: ha kényeztetik, magához öleli a világot... Segít egy kicsit jobban megérteni a kényeztetés mibenlétét. A Coccolino is ezt kutatja. Az is biztos, hogy mi európaiak kevés pillanatot szánunk a kényeztetésnek. Pedig akkor magunkhoz ölelhetnénk a világot.

Beszélgetésünk alatt többször is "ráismertem": igen, ez Ő! A NOX ifjú énekesnője annyira egyértelmű, tiszta, és őszinte, hogy nincs kétségem: ismerem. Ám, miközben témát váltok, történetek, anekdoták bukkannak elő a múltból, felelősségek, nehézségek a jelenből, rájövök: mégsincs így. Sokkal, de sokkal összetettebb bonyolultabb és rejtélyesebb személyiség, minthogy néhány óra alatt kiismerhessem. Pedig a téma olyannyira könnyednek tűnt! Azt szerettem volna megtudni, mi számára az igazi kényeztetés.

- Nekem nem kell sok ahhoz, hogy úgy érezzem, most csakis én vagyok a központban, rólam szól a világ! Persze azt mondod, még jó, hiszen a show természete ilyen. Állok a színpadon és minden fény felém fordul!... De én arról az igazi, az érzékeinkhez szóló figyelemről beszélek, ami, ha árad az ember felé, úgy érzi, nincs is másra szükség.

- Arra gondolsz, amikor egy férfi a tenyerén hordja a nőt?
- Talán arra is. De nem feltétlenül és nem elsősorban. Ha már férfiról-nőről van szó, akkor a teljes odaadást, a maximális figyelmet értem alatta. De kényeztető lehet egy pillanat is, amit az "élet" produkál. Például, imádom az esőt a jó meleg, kuckós lakásból nézni, egy bögre teával a kezemben, puha plédbe burkolózva.

- Hát kuckóból nincs hiány az otthonodban! Én még ilyen kedves, meleg, jó arányokkal, működő terekkel kialakított házban talán még nem is jártam!...
- Köszönöm! Talán azért érzed így, mert tényleg nagy-nagy szeretettel és odafigyeléssel vettük meg a házat, alakítottuk át ott, ahol szükségesnek éreztük, majd bútoroztuk be - elsősorban a kényelmet, az otthonosságot szem előtt tartva. Több olyan pontja is van a lakásnak, ami lehet, hogy másnak esetleg felesleges "tér-pocsékolás", számomra azonban szükséges. Egy fárasztó, több órás fellépés után úgy kell szerintem az embernek hazaérkeznie, hogy már a környezete is kényeztesse... Hiszen akár néhány óra alatt is fel kell tudnia töltődni.

- Láthatóan szereted a puha, meleg színű textíliákat. Ez a hosszú szálú, bronz színű szőnyeg a nappaliban szinte hívogat a hempergésre!...
- Igen! Mindent szeretek, ami bolyhos, meleg, bársonyos... Ezért van szőnyeg a lábunk alatt a nappaliban, a hálóban, a kád mellett... Nem is tudom... Talán mert az ölelés asszociációja. Tudod, én nagyon szerető családból származom, ahol senkinek nem voltak titkai a másik előtt, őszintén elmondhattunk bármit, ahol fontos volt (és fontos ma is) a puszi, a fizikai kontaktus.

- Miközben nem vagy "bezárkózós" típus. Mesélted, hogy gyermekkorodban a természet "ölélése" is ugyanilyen természetes volt számodra...
- Nagymamámék tanyája mellett, Csengélen jártam gyerekként sokat a közeli fenyőerdőbe sétálni. Ismertem minden fűszálat, a réti sas fészkét, a tisztásokat egymás után, az Öreg Fenyőt és a szarvas-csapásokat... Azóta is, ha igazán kényeztetésre vágyom, ez a világ jut eszembe és alig várom, hogy a kedvesemmel kéz a kézben - mobilokat is kikapcsolva - bebarangoljunk egy szép helyet!

2007. június 27.
Lakáskultúra