Egy nap, ami csak a tiéd!

A Coccolino a kényeztetés mibenlétére keresi a választ, hiszen úgy tűnik, hogy nekünk európaiaknak csak rövid kényeztető pillanatok maradnak. Van, akinek az öröm jelenti a kényeztetést, van, akinek a siker, van, akinek egy egyszerű pillanat. Mit is jelent Péter Szabó Szilviának, a NOX énekesnőjének? Röviden válaszol: a kifogyhatatlan optimizmus.

A tenyerén hordozza jó sorsa a gyönyörű és bájos fiatal énekesnőt. Szerető, támogató család, boldog gyermekkor, sikeres életút, gyorsan ívelő karrier. Talán nincs is szükség a kérdésre, hiszen az ember úgy érzi: minden és mindenki kényezteti...
- Nem is akarok ellentmondani. Igen. Boldog életem van. És valóban, ezt köszönhetem a szüleimnek, nagymamáméknak, az iskoláimnak, mindenkinek, aki támogatott, hogy elérjem a céljaimat. No, de ne felejtsük el: mindig is voltak céljaim! És ez nagyon fontos, ahhoz, hogy aztán később visszatekintve úgy érezze az ember: kényeztette a Jóisten...

- Hallottam egy mondást nemrégiben: annak a hajónak, amelyik nem tudja, melyik kikötőbe tart, minden szél rossz irányból fúj...
- Hm. Milyen igaz! Bizony emlékszem én is arra az időre, amikor még tizenéves koromban, egy háromezres kis faluban, Forráskúton az ágyamon kuporogva ragasztgattam az "Álomalbumomat". Kettő ilyen készült el. Tele tervekkel, vágyakkal, konkrét kívánságokkal. Szinte minden teljesült. Már akkor "tudtam", hogy énekesnő leszek. Azt is, hogy sikeres. Leírtam, hogy arany-és platinalemezeim lesznek. A NOX ma már dupla platinalemezzel büszkélkedhet!

- Hiszel a misztikus dolgokban?
- Mértékkel. De azt én is vallom: Isten megadja gyermekeinek szívűk vágyát. Mint ahogy azt is, hogy a kimondott szónak teremtő ereje van. Ha derűlátó vagy, és ennek megfelelően kommunikálsz, akkor vidámmá teszed az életed, ha a kétségeidet fogalmazod meg időről időre, nem lábalsz ki belőlük.

- És mi van a hétköznapokkal? Mindig ilyen nyugodt és kiegyensúlyozott vagy? Sohasem vágysz egy kis plusz dédelgetésre, kényeztetésre?
- Ki ne vágyna?... Dehogynem! Jólesik minden dédelgető kedves szó, akkor is, ha kapom, akkor is, ha adom. De kényeztetőnek érzek minden olyan pillanatot, ami "csak az enyém", amikor azzal törődhetek, aki vagy ami számomra a legfontosabb. Lehet ez a kertem, az otthonom ápolgatása, a kedvesem körberajongása... De szívesen veszek ki egy nap "szabadságot" - csak úgy, magamért is. Amikor beülhetek abba a bizonyos forró, habos fürdőbe - akár egy uborkapakolással az arcomon, utána leheveredhetek a kedvenc sarkom kedvenc fekvőszékébe a kedvenc könyvemet olvasgatni... Hát, az isteni tud lenni.

- Mit olvasgatsz mostanában?
- Az Erőleves a léleknek sorozatból a legújabb kötetet. Annyira szeretem, hogy olvasva a könyvet, mindig megerősödöm abban, hogy érdemes derűlátónak lenni, mások is vannak, akik így élnek túl nehéz helyzeteket, sőt mernek "nagyot álmodni"!

- Nem gondolnám, hogy neked vannak igazán nehéz pillanataid...
- Mindenki a saját terhét érzi a legsúlyosabbnak. A kérdés csak az, hogy vállalod, mered-e cipelni. Ha igen, vagyis szembe tudsz nézni vele bátran, előbb-utóbb azt érzed, már nem görnyedsz alatta. A problémák azért vannak, hogy tanítsanak, és képesek legyünk megoldani őket. Az arcunkat pedig mindeközben fordítsuk jól nevelt napraforgó módjára a fény felé, ahonnan a legtöbb kényeztetés, a legtöbb simogatás érkezik.

2007. június 21.
HÖLGYVILÁG