Imádom, ha kényeztetnek

A Coccolino felméréséből az derült ki: nekünk, európaiaknak csak rövid kényeztető pillanatok maradnak. Kíváncsiak voltunk, egy körülrajongott énekesnő esetében is így van-e ez. Megkérdeztük a NOX-ból Péter Szabó Szilviát.

- Számodra is azt jelenti a kényeztetés, mint ahogyan mi azt hisszük rólad: Kleopátraként férfiak és szolgák lesse minden kívánságodat?
- Sajnos azt kell mondjam, hogy tévedsz! A színpad egy dolog. Ott játszom a szerepem, amellyel persze azonosulok, megélem a megénekelt gondolatokat, és persze a közönség is megérdemli, hogy mindehhez a látvány terén is olyan világot teremtsünk, amely elvarázsolja... De a kényeztetés, az annyira személyes! Soha nem tudnám a színpadra megálmodott nagyságrenddel összemérni! Olyannyira nem, hogy én már azt is kényeztetésnek tartom, ha egy rohangálós nap után megeszem egy pudingot a televíziós előtt...

- Ez összefügg azzal, hogy ennyire vigyáznod kell a karcsú alakodra?
- Jaj, egyáltalán nem úgy gondoltam! Hál' istennek, annyit ehetek, amennyit csak nem szégyellek! Szerencsés alkat vagyok ugyanis, a szüleimtől örököltem a törékenységemet, így még ha nagyon akarnék, akkor se biztos, hogy tudnék a szokásos 58-59 kilóm fölé kerülni...

- Képzeld, a Coccolino felméréséből az derült ki, hogy Európában elsősorban az evéssel, illetve az étellel kényeztetik magukat az emberek. Te például hogy vagy ezzel? Egyetértesz velük?
- Ez érdekes. Annyi minden szeretek, hogy még akár ez is beleférhet, de nem kizárólagosan. Kedvencem az anyukám borsólevese és töltött káposztája, ezekkel bármikor le lehet venni a lábamról. És igen, a kényeztetés körébe tartozik az is, ha a kedvesemmel megadjuk a módját, és beülünk egy ebédre vagy vacsorára a kedvenc éttermünkbe. Persze ez akkor az igazi, ha minden klappol: a hely, az idő, a hangulat, a pincér személyisége, az étel, a tálalás minősége... De a hétköznapokban egyáltalán nem jelent számomra sokat a táplálkozás, sőt. Képzeld el, pár évvel ezelőtt annyi fellépésünk volt országszerte, hogy egyszerűen nem volt időnk enni! Valahogy leszoktam róla... 50 kilósan azonban nem tetszettem magamnak - így visszaszoktam...

- Ha azt kérném, említs meg néhány "nagy" dolgot, amire vágysz vagy vágytál valaha, amit még ma is kényeztetésként értékelnél, ha valaki meglepne vele, akkor mit mondanál?
- Ékszer, ruha, női dolgok? Ilyesmire gondolsz? Azt hiszem, mindezzel én vagyok az, aki meglepi magát, amikor úgy érzem szükségét... De például imádok vezetni - igaz, elengedhetetlen is a munkámhoz és az otthonom megközelítéséhez az autó -, ezért biztos nagyon örülnék egy mostanihoz hasonló "csajos" dzsipnek, vagy egy utazásnak valami finom, meleg vidékre...

- És egy kicsi vagy nagy háznak valahol a tengerparton?
- Na látod, arra például egyáltalán nem vágyom! Nem laknék ugyanis másutt! Imádok utazni, világot látni, szeretek megismerni más kultúrákat, rácsodálkozni régi épületekre, mesterségekre. Jó ezekkel időről időre szembesülni, de az otthon az itt van. A családom, az illatok, a hegyek, völgyek, dombok, ligetek, fenyvesek, a kert, a házam, házunk... A legnagyobb kényeztetés a lelkemnek, hogy tudom: van itthon.

2007. június 26.
JOY