Péter Szabó Szilvia Örömvölgyben várja rajongóit

Péter Szabó Szilviának már akkor nagy álmai voltak, amikor tini lányként Forráskúton élt. Ezek teljesültek, ő ma már az egyik legsikeresebb magyar zenekar énekesnője. Álmai azóta is sorra valóra válnak. A NOX népszerűsége egyre nő, ami talán annak is köszönhető, hogy évről évre nagyobb szabású produkcióval lepi meg a közönségét. Az idei év Örömvölgy jegyében zajlik, ami nem csupán a legújabb lemez címe, hanem ennél sokkal több: egy kis ország az országban, életérzés, öröm és boldogság, amelyet mindenki szívébe szeretnének eljuttatni.

- Nagyon sikeres évet zártatok tavaly. Mi volt számodra a 2006-os esztendő legkiemelkedőbb eseménye?
- Sok mindent említhetnék, a csodálatos koncerteket, a Ragyogás-turnét, de legfontosabbnak azt érzem, amelyik az idei évre is kihat: 2006. december 28-án Örömvölgy megnyitotta kapuit.

- Mit kell tudnunk Örömvölgyről?
- Kitaláltuk, hogy létrehozzuk Magyarország első várturnéját, amely áprilisban indul, és Örömvölgy különleges világát idézi fel. Harminc-negyven helyszínre tervezünk programokat, ezeket jelenleg folyamatosan szervezzük. De addig sem szeretnénk nélkülözni a rajongóinkat, ezért a turnét négy nagy koncert előzi meg. A következő február 10-én Veszprémben lesz, majd március 14-én Debrecenbe megyünk. A várturné annyiban lesz más, mint ezek, hogy azokon a helyszíneken egész napos rendezvényt tervezünk. Régi várakban, várromokban fogunk fellépni. Azért találtuk ki, mert úgy gondoltuk, hogy -főleg vidéken- kevés az olyan program, ahova az egész család együtt elmehet. Örömvölgy kora délután megnyitja majd kapuit, képzőművészek, árusok fogadják a látogatókat a várudvarban. Régi mesterségeket űző emberektől bárki megtanulhatja a kihalóban lévő fortélyokat. A nap végén pedig következik a koncert.

- Mi az az életérzés, amelyet Örömvölgyön keresztül el szeretnétek juttatni az emberekhez?
- A béke, a boldogság, a nyugalom. Olyan világot, helyet akartunk teremteni, ahol ezek az érzések megtalálhatók, átélhetők. Minden részletre odafigyelünk: 54 kollekció ruhát varrattunk azért, hogy még a hoszteszek is ennek a helynek a jelmezében legyenek. Az előadásunk is inkább színház, mint koncert. Csodálatos díszlet, látványos koreográfiák készültek hozzá, a tánckar pedig kibővült két lánnyal. A gyönyörű ruhákat Fekete Kriszta tervezte számunkra. Van például egy fehér jelmezem, amelynek csipkés dísze egy 94 éves néni munkája. Nagyon szép lett! Ráadásul minden motívum, szabásforma, amely a ruháinkon megjelenik, hazánkban valamelyik tájegységének a népművészeti elemeit tükrözi.

- Nagy Tamással már hosszú ideje dolgoztok együtt. Mindig megtaláljátok a közös hangot?
- Eleinte, az összecsiszolódás időszakában még akadtak vitáink, sok mindenben nem értettünk egyet, nem ismertük még egymást. De elég gyorsan alkalmazkodtunk mindketten, és most már egy hangos szó sincs köztünk. Mindenben számíthatok rá, és ez fordítva is igaz.

- Szerinted mi a sikeretek titka?
- Ez nehéz kérdés. Az egyik nagyon fontos dolog a sikerhez mindenképpen az, hogy sosem szabad elfelejteni, az előadó van a közönségért, és nem fordítva. Ha ez megvan, akkor az emberek érzik az alázatot és szeretetet, ami a színpadról árad. Ezenkívül persze sok apró összetevője van még, többek között az is, hogy nálunk minden olajozott gépezetként működik.

- Mennyire volt lehetőséged az elmúlt időszakban pihenni?
- Az év vége nagyon hajtós volt, mert decemberben minden nap próbáltuk az új lemezt. Akkor nem volt időm rá. Januárban tudtam egy kicsit lazítani. De amikor felgyülemlik a munka, akkor élvezem, és nem számít, hogy elfáradok. Utána mindig akad néhány nap, amikor ki tudom pihenni magam.

- Kívántál valamit magadnak erre az évre?
- Mindig rengeteg vágyam van, mert azt az elvet vallom, hogy ha az ember nagyot álmodik, akkor nagy dolgokat képes elérni. Tinikorom óta eszerint élek. És ez be is jött! Amikor középiskolás koromban arról beszéltem, hogy énekesnő leszek, és színpadon állok majd, nem nagyon hittek nekem, mert rengetegen álmodoznak ilyesmiről, de csak keveseknek jön össze. Nagyon sok minden van még a fejemben, de nem szeretnék előre elkiabálni semmit.

2007. február 6.
Füles