Az álmokat nem szabad feladni

A NOX együttes két frontembere a színfalak mögött zajló munkáról is mesélt.

Péter Szabó Szilviával és Nagy Tamással, a NOX együttes tagjaival beszélgettem: Szilvát és Tomit középiskolás éveikről is kifaggattam.

- Már a Ragyogás című lemez turnéja is nagyszabású koncertekből állt, azonban az Örömvölgy show-ja ezt is felülmúlja. A közönség keveset tud a háttérmunkákról. Kik vesznek részt ebben, hogyan találjátok ki a műsort?
Tomi: Másfél év munkája, amit a közönség lát. Hat hónap intenzív próbafolyamat, és legalább egy év a lemez elkészítése. A stáb hatvanfős, a kreatív csoport húsz emberből áll. Az ő ötleteik és tudásuk nélkül sehol sem lennénk.

- A sok koncert, a különböző felvételek mellett nincs sok szabadidőtök. Ha mégis, hogyan kapcsolódtok ki, milyen hobbitok van?
Szilva: A szabadidő nálunk egyenlő az alvással, a pihenéssel. Egy koncert utáni beszélgetés nagyon sokat számít ebben a szakmában. Tomi focizik, engem inkább a mozi és a vásárlás kapcsol ki.

- Kérlek, meséljetek a közeli és a távoli terveitekről.
Szilva: Nagyon nagy terveink vannak. Most az Örömvölggyel szeretnénk ismét valami nagyot alkotni, és megint eljuttatni a zenénket minden magyar emberhez. A távoli jövő természetesen külfölddel kapcsolatos: szeretnénk bebizonyítani a világnak, hogy van egy magyar zenekar, amely bármelyik európai színpadon megállja a helyét.

- 2006-ban sikeres NOX-tábort is szerveztetek. Milyen programokon vehettek részt a táborlakók? Lesz-e folytatás?
Tomi: Lesz folytatás idén nyáron, a helyszín ismét Királyrét. Fantasztikus csapat verődött össze tavaly, volt csapatjáték, számháború, úszóverseny, foci és persze "kemény" koreográfiák készítése is nehezítette a csapatok munkáját.

- Miként emlékeztek vissza az iskoláskorotokra?
Tomi: Imádtam iskolába járni. A balettintézetben fantasztikus osztályunk volt, és a tanárok is imádnivalók voltak. Persze, mint minden gyerek, mi is, ha bolondozni kellett, akkor az élen jártunk, de tudtuk azt, hogy hol a határ. Közhely, de saját magának tanul az ember.

Szilvi: Az érettségi előtt költöztem fel Budapestre, így magántanulóként érettségiztem le. Nehéz menet volt, de megérte.

- Itt a lehetőség, hogy üzenjetek a fiatalságnak. Ha röviden meg kellene fogalmazni egy üzenetet az ifjúságnak, mi lenne az?
- A legfontosabb, hogy az álmokat nem szabad feladni, és igenis el kell hinni, hogy minden az emberen múlik. A sorsunkat mi alakítjuk, olyan életünk lesz, amilyenné tesszük.

Varga Ádám, 12/b
Körmend, Kölcsey Ferenc Gimnázium

2007. március 16.
Vas Népe