Édesanyám a legjobb barátnőm!

Született: 1982.09.09., Szeged
Hobbija: táncolás, éneklés

Péter Szabó Szilvia gyakran álmodozott arról, hogy egyszer majd megmutatja a világnak... Hát megmutatta! Nagyon fiatalon került fel a fővárosba, és ma ő az ország egyik legnépszerűbb csapatának énekesnője. A családjáról, a párjáról és a NOX terveiről faggattuk.

Október 16-án jelent meg az új lemezünk, Örömvölgy címmel. Kitaláltunk magunknak egy kis várost, Örömvölgyet, amit szeretnénk a szó szoros értelmében az emberek elé tárni. A turné során egész napos forgataggal készülünk, ahol táncház, kereskedők és kézművesprogramok várják majd a kicsiket és a nagyokat egyaránt. Este pedig, természetesen, mi is színpadra lépünk. A hoszteszek, az árusok és gyakorlatilag mindenki meseszép jelmezt fog viselni, hogy az emberek igazán át tudják érezni Örömvölgy hangulatát. Eddig mi mentünk a rajongókhoz, most pedig mi várjuk őket a csodás kis világunkban, hogy vendégül lássuk őket. Nagyon várom, hogy végre elkezdjük!

- Mikor indulnak útnak?
- Mivel szabadtéri programról van szó, csak áprilisban kezdjük el. Ez lesz az ország első várturnéja, a legszebb, legnagyobb várakban kerül sor a rendezvényekre. De hogy addig se maradjanak az emberek NOX nélkül, előtte négy nagy koncertet adunk, december 28-án lesz az első, Győrben.

- A stúdiózás, az előkészületek és a koncertek mellett mivel telt a nyara?
- Kétszer is voltam nyaralni egy-egy hetet. Először Németországban, a zenekar hegedűsével, Barbival. Három éve együtt dolgozunk, és közben nagyon jó barátnők lettünk. Barbi rokonaihoz mentünk, Berlinbe. Bejártuk az egész várost, gyönyörű volt. Utána pedig Spanyolországban töltöttünk egy hetet a NOX csapatával és rajongóival.

- Nagyon fiatalon került a fővárosba, hiszen öt éve létezik a NOX. Sok nehézséggel nézett szembe akkoriban?
- Az együttes indulása előtt csak kétszer-háromszor jártam Budapesten, de mindig itt szeretem volna élni. Imádom a tömeget és a nyüzsgést. Annyira boldog voltam, hogy itt lehettem, és megszabadultam az iskolától, hogy semmit nem éreztem nehéznek. Annyira lelkes voltam, annyira akartam azt, amit elém tárt az élet, hogy nagyon könnyen átléptem a problémákon, és szinte fel sem fogtam, mi történik velem. Visszagondolva azokra az időkre, a mostani eszemmel fel nem tudom fogni, hogy volt bátorságom nekivágni egyedül mindennek. Például egyetlen napom volt arra, hogy albérletet találjak. Megnéztem harminc lakást, és amikor már csak egy órám volt a vonat indulásig, gyorsan kivettem egyet. Ráadásul egy olyan környéken, amelyik korántsem a biztonságáról híres. A tudatlanok bátorságával fedeztem fel a várost, éjszaka egyedül metróztam, és rengetegszer eltévedtem, de nagyon élveztem az egészet!

- Említette az iskolát. Nem szerette?
- Csak a barátaim miatt szerettem suliba járni, semmi másért. Ha valami érdekelt, akkor az pillanatok alatt megmaradt a fejemben, de ha nem, akkor hiába ültem felette órákon keresztül. Tényleg meg akartam tanulni, de nem ment... Vagy ha meg is maradt, csupán egy napra, így a témazárókra mindent újra meg kellett tanulnom. Egyszóval örültem, hogy megszabadultam ezektől a dolgoktól, magántanulóként kicsit könnyebb volt. Sokan segítettek a tanulásban.

- A szülei hogy kezelték a gondokat?
- Sosem bántottak, inkább érzelmileg próbáltak rám hatni. Amikor például egyest kaptam, csak annyit mondtak, hogy csináljak, amit akarok. Sokszor mondtam, hogy inkább szidjanak meg, mint a többi osztálytársamat, csak ne viselkedjenek így velem. Egy időben én is lázadó voltam, akkoriban nem tudtak velem mit kezdeni, mindenre csak megrántottam a vállam. Nem hallgattam senkire, és fejjel mentem a falnak. Aztán kaptam néhány pofont, de anyu mindig ott volt mellettem. Tizenhárom-tizennégy éves lehetettem, amikor elkezdett kialakulni közöttünk egy baráti kapcsolat, amikor kollégiumba kerültem egy kicsit meglazult. Érdekes, hogy akkor kerültünk igazán közel egymáshoz, amikor Budapestre költöztem. Naponta legalább kétszer beszélek vele tele telefonon, nem tudok úgy lefeküdni, hogy ne kívánjon nekem jó éjszakát! Ő az, aki minden érzésemről tud, ő a legjobb barátnőm! Volt olyan, hogy rossz kedvem lett valamiért, és anélkül, hogy bármit is tudott volna, azzal hívott fel, hogy kicsim, mi baj van?! Nagyon sok lelkizés, beszélgetés, együtt sírás hozott minket össze annyira, hogy most már én is érzem minden rezdülését. Sokszor hiányzik, akárcsak apu, illetve a nővéremék. Épp ezért amikor csak tudok, hazamegyek.

- A férfiakkal mi a helyzet?
- Én is rengeteg pletykát olvastam mostanában a lapokban a magánéletemről. Mindig óvtam a privát szférámat, de már annyi kijelentés jelent meg, hogy úgy döntöttem, egyszer s mindenkorra elmondom az igazságot. Valóban együtt éltem a produceremmel, aztán ő úgy döntött, hogy visszamegy a családjához. Én pedig szerettem őt annyira, hogy fájó szívvel bár, de elengedtem. Ám tőlem független okok miatt ez a próbálkozás meghiúsult, így hosszas beszélgetések és lelkizések után most ismét megpróbáljuk együtt normális mederbe terelni a kapcsolatunkat. Tehát szó sincs érzelmi zsarolásokról, az együttes teljes harmóniában dolgozik, és a NOX jövője: Örömvölgy...

2006. október 27.
Blikk Nők