NOX: Két test, két lélek

A NOX tagjai legalább annyi mindenben hasonlítanak egymásra, mint amennyire különböznek.

Magyarország egyik legsikeresebb együttese a NOX, immáron évek óta népszerűsíti a magyar népzenét, popos elemekkel vegyítve.

- Beszéljünk a kezdetekről, hiszen más és más vonalon, de mindketten a színpad vonzásában nőttetek fel!
- Hatévesen kezdtem el ismerkedni a néptánccal és népzenével - kezdi Nagy Tamás. - Amikor csak tehettem, a fellépésekre készülve gyakoroltam. Az egyik próba során viszont szó szerint majdnem kettétört a karrierem.

Kettétört karrier
Tizenkét éves lehettem, amikor az abonyi nyaralónk kertjében próbáltam egy botos táncot. Annyira belemerültem, hogy nem vettem észre azt a németjuhász kutyát, amelyik ellene irányuló támadásnak vélte a produkciómat, és önvédelemből úgy nekem esett, hogy szabályosan kettéharapta a lábamat. Három hónapig teljes zsibbadásban volt a sérült végtagom, s végül egy teljes évet ki kellett hagynom. Hála Istennek felépültem, újratanultam járni, és nem kellett búcsút mondanom a táncnak.
- Nekem sokkal nyugisabb gyerekkorom volt Forráskúton és Szegeden, de azért én sem unatkoztam. Kézilabdáztam, versenytáncoltam, furulyázni tanultam, színjátszó csoportba jártam és nem utolsósorban énekkaros is voltam. Egy hobbiformáció énekesnőjeként figyelt fel rám egy lemezlovas, akinek dalszerző testvére történetesen az akkoriban körvonalazódó NOX együttest erősítette - emlékszik vissza Péter Szabó Szilvia.

- Nálatok egyből megvolt az összhang, vagy sokat csiszolódtatok?
- Soha nem felejtem el az első találkozásunkat. A próbateremben mutattak be bennünket egymásnak, s én rögtön olyan szidást kaptam a Tomitól, hogy csak na! Azon akadt ki, hogy farmerban állítottam be a próbára. Én azt hittem, hogy csak ismerkedés lesz, de ha akartam volna, akkor se jelenhettem volna meg másban, mivel akkoriban még nem Budapesten laktam, hanem vidékről jártam fel egy-két napokra stúdiózni, s nem volt nálam edzőruha. Az én büszkeségemnek sem kellett több, beálltam próbálni utcai szerelésben, de olyan bizonyítási vággyal, hogy a sok tapsolástól megpattant egy ér a tenyeremben...

Jó együtt
- Mi jelentett fordulópontot a munkaviszonyotokban?
- Egyértelműen a Dalnokok Ligája című tévéműsor, ahol a sajátunktól eltérő zenei stílusokban kellett ismert dalokat új szöveggel előadni, a produkciókhoz tökéletes illeszkedő szerelésben, amit nekünk kellett összeválogatnunk.
- A közös problémamegoldás jó terápiának bizonyult, könnyebbé vált tolerálni a másikat, és nagy segítség volt abban, hogy komolyan vegyük a közös munkát. Tavaly például Szilvi térdét műtötték porcleválással és -repedéssel, s mivel én is bajlódtam egy csontkinövéssel, az ő felépülését megvárva feküdtem csak be a Sportkórházba, hogy ne kelljen egyszerre mindkettőnknek mankóval színpadra állni. Legutóbb pedig egy vesekő keserítette meg az életemet, de mivel nagyon be vagyunk táblázva, a lézeres szétzúzás mellett döntöttem, mert az csak egy nap kiesést jelentett, nyáron pedig, amikor picivel több időm lesz, majd kés alá fekszem.

2006. augusztus
Sikk