Különleges produkciót tervez őszre a NOX

Közel félmillió nézőt vonzott a NOX nyolcvan állomásos Ragyogás-turnéja, mely a napokban ért véget. Nagy Tamásnak, a csapat énekestáncos-koreográfusának egyik szeme sír, a másik nevet, hiszen hiányzik neki a színpadi pörgés, másfelől viszont végre jut ideje élete párjára is.

- 2006-ot már most életük egyik legrosszabb esztendejének tartják. Ön bizonyára kivétel, hiszen kiemelkedő szakmai elismerésekben volt része az idén.
- Kétségtelen, hogy a szakmai és magánéletem szempontjából is sikeres hónapok állnak mögöttem. Nemzetközi szupersztárnak kijáró tömeg előtt léphettem fel a NOX-szal, s március óta boldog házasságban élek a feleségemmel. Ettől függetlenül, akárcsak a többi jobb oldali értékekkel szimpatizáló honfitársamat, engem sem hagynak nyugodni a magyarországi változások.

- Ez meglepő, hiszen annak idején éppen a NOX volt az MSZP kampánynyitó sztárvendége.
- Valóban, de érdekes módon ebből nem a jobb oldal, hanem a média csinált ügyet, elfeledkezve arról, hogy FIDESZ-rendezvényeken is szerepeltünk. Mi soha nem pártszimpatizánsként, hanem kizárólag szórakoztató céllal állunk színpadra. A politikai rendezvényeken pedig minden esetben kikötjük, hogy a fellépésünk során semmilyen szimbólum nem lehet a színpadon vagy a háttérben, és egyetlen esetben sem veszünk részt politikusokkal való fotózáson.

- Említette az esküvőt. Hogy sikerült összeegyeztetnie az országjárással és a próbákkal?
- Nehezen, mivel valójában nem mostanra terveztük a lagzit, viszont ahhoz, hogy kedvezményes hitelből építhessük fel a házunkat, hivatalosan is össze kellett kötnünk az életünket. Természetesen nem esett nehezemre kimondani az igent, hiszen szívből szeretem a páromat, de mindketten tudjuk, hogy az igazi esküvő még várat magára. Úgy tervezzük, hogy az idei, anyakönyvvezetőnél tett szűk baráti körű látogatásunkat jövőre egy nagy templomi esküvő követi majd, ahonnan ölbe kapva viszem haza szerelmemet az új otthonunkba. Addig viszont szorgalmasan járok Laci atyához hitoktatásra, a feleségem pedig eldöntheti, hogy még egyszer igent mond-e nekem... Az építkezésről ugyanis azt tartják, hogy vagy szétugrasztja a párokat vagy még szorosabbá fűzi a köteléket. Nálunk eddig az utóbbi figyelhető meg.

- Nászútra jutott idejük?
- Még nem, de a feleségem megérdemli, hogy egy hétre kikapcsoljam a laptopot és a mobilt, s Tunéziában végre csak és kizárólag vele foglalkozzam. Nem mintha hazavinném a munkámat, nem is terveztem az új házba próbatermet. Bár a rajongókkal való elektronikus levelezést többnyire otthon intézem, s a zenekarral járó teendőket is igyekszem egy kézben tartani, az ebből fakadó örömeimmel és gondjaimmal mindig megtalálom a kedvesemet.

- Ha már rajongók szóba kerültek, sok szerelmes levelet kap?
- Nyolc évig voltam a Duna Művészegyüttes szólótáncosa, s ott nem volt jellemző, hogy a rajongók a barátságunkat keresték volna. Attól viszont tartottam, hogy a NOX-szal belekerülve a könnyűzenei forgatagba ez másképp lesz, de szerencsére az aggodalmam alaptalannak bizonyult. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet ennek az oka. Talán a zenénkben, a dalszövegeinkben keresendő a magyarázat, vagy abban, hogy a turné során a dedikálást és fotózást leszámítva nem találkozunk a nézőkkel.

- Nem lehet, hogy a személyisége a kulcs?
- Biztos, hogy az is közrejátszik. A csapatból többen vagyunk vidékiek, a népzene és a néptánc hagyományőrző szerepe fiatal korunk óta hatást gyakorol ránk. Én annak idején nem jártam diszkóba csajozni, viszont a táncházbeli udvarlások emléke máig megmaradt.

- A felesége mit szól ahhoz, hogy többet van Péter Szabó Szilviával, mint vele?
- Mivel ő is táncolt, nem áll tőle távol a színpad világa, de én sem árultam zsákbamacskát. Az első randevúnkon megmondtam neki, hogy a munkám mivel jár. Ő ezt nemcsak elfogadta, de azóta is mindenben támogat. Ami pedig Szilvit illeti, aki egy kicsit ismer bennünket, az tudja, hogy mi ketten olyanok vagyunk, mint a testvérek. No, nem az idilli, hanem a hagyományos értelemben, úgyhogy gyakran civakodunk, s bizony a barátságunkhoz vezető út sem volt zökkenőmentes.

- Ön is azt vallja, merjünk nagyokat álmodni. Mesélne a terveiről?
- Ősszel új nagylemezzel és öt hónapig készített jelmezzel, díszlettel és újabb táncosokkal megtámogatott, minden korábbinál különlegesebb produkcióval tér vissza a NOX. A távolabbi elképzelések között a külföld meghódítása is szerepel, de ezt már Gyurcsány Ferenc jó tanácsa előtt is kitaláltuk. A nyugat viszont óriási falat, még úgy is, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon való szereplésünk után számos megkeresés érkezett, több rendezvényre és tévéműsorba is hívtak bennünket. Mi viszont nem szeretnénk elaprózni magunkat, ezért mindenképpen profi show-val kívánunk színpadra állni a határon túl is. Ám ennek a kivitelezése és a költségvonzata sem egyszerű, hiszen a három-négy kamionnyi technika mellett hetvenfős stábot is mozgatni kell... Magánéletemben pedig a gyermekvállalás a fontos. Szerencsés volna, ha szülés előtt a feleségem letenné az államvizsgát a Testnevelési Egyetemen - még másfél éve van hátra -, de kétségtelen, hogy nagyon szeretnék egy kis utódot. Igaz, a gyermekáldás felettünk áll, de nagyon készülünk rá. Már a kis jövevény nevét is kitaláltuk! Ha lány lesz, akkor Annának fogják hívni, ha pedig fiú, akkor a Marci nevet kapja.

- Egy kis jövevény nagy felelősség!
- Magamat ismerve sokkal jobban fogok aggódni amiatt, hogy minden rendben lesz-e a szüléssel és a csöppség egészségével. Tipikusan olyan vagyok, mint a szülészeten játszódó vígjátékok apukái, akiket a kismamák nyugtatgatnak... Hogy milyen szülő leszek, azt viszont nem tudom. Édesapám tanár volt, s emlékszem, hogy mindig hazahozta a fegyelmet és a maximalizmusát, s én is ilyen vagyok a környezetemmel szemben. A gödöllői polgármestertől kapott kiskutyám viszont egyetlen pillantással képes levenni a lábamról. Félek, hogy a csemetém is hasonló hatást gyakorol majd rám. Ha pedig lányom lesz, akkor biztos, hogy menthetetlenül szerelmes leszek belé.

2006. július 13.
Reform