Péter Szabó Szilvia: Terhesen biztosan nem állok színpadra

Nagy változás áll be a NOX együttes életébe. Június 18-án a Kapcsolat-koncertet követően véget ér a turnéjuk, de csak ideiglenesen. Addig is Szilvi mesél egy kicsit a terveiről, érzéseiről, megváltozott életéről...

- Számítottatok arra, hogy felkérnek egy olyan rangos eseményre, mint a Kapcsolat-koncert?
- Bíztunk benne, hogy egyszer megkapjuk ezt a felkérést. Most, hogy teljesült a kívánságunk, már csak azt szeretnénk, ha jó idő lenne, és hogy rengetegen eljöjjenek. Jó érzés lehet több százezer embernek énekelni.

- Mitől tér el egy átlagos előadástól?
- Egy fellépésen kétezer-ötszáz - három-ezer ember van jelen, míg erre az eseményre várhatóan négyszázezer ember lesz kíváncsi. Ez külföldi viszonylatban is nagy számnak számít. Kijevben éreztük azt, hogy szinte a világ szeme rajtunk van, hiszen Európa szerte több millióan nézték a dalfesztivált.

- Más érzés kétezer vagy kétszázezer embernek énekelni?
- Persze! Teljesen más a hangulata. Most meg különösen, ugyanis ez lesz az utolsó koncertje a Ragyogás-turnénak, és ebből az alkalomból egy kis meglepetéssel is készülünk. Már csak azért is, mert ebben az évben már túl vagyunk nyolcvanadik koncerten. Talán ezért nem érezzük azt a nagy feszültséget, de egy kis egészséges izgalom van bennünk. Emlékszem, az első és második koncertem előtt nem tudtam aludni, de aztán megszoktam.

- Nem sajnáljátok, hogy június 18-án léptek fel utoljára ezzel a turnéval? Mégiscsak az életetek része volt.
- Már elkezdtünk dolgozni az új turnén, és szerintem sikerült űberelni a mostanit. Iszonyatosan várom, hogy már az új munkámba feledkezhessem.

- Mit szóltál, hogy az idei választás Pinkre esett?
- Nem minden dalát, de egyes számait szeretem. Teljesen bolond az a nő, természetesen jó értelemben! Kíváncsi vagyok, mit fog művelni a színpadon. Egyszer láttam egy klubkoncertjét - hát mit mondjak, kikerekedett a szemem.

- Fogtok találkozni a koncerten?
- Biztosan fogom látni, de bemutatkozás szintjén semmiképpen. Nem vagyok rajongó típus, de persze örülnék annak, ha be tudnánk mutatkozni rgymásnak.

- A koncert sajtótájékoztatóján egy szép dalt énekeltél. Jól áll neked a népies stílus. Gondolom tanultad valahol...
- Tanulni csak két, két és fél éve kezdtem el. Előtte mindig, ha megtetszett egy dal, addig hallgattam, amíg meg nem tanultam a szövegét, a dallama pedig a fülembe mászott.

- A fellépéssel kapcsolatban tartotok valamitől?
- Igazából nagyon profin van megoldva a színpad, mind a technika. De már előfordult, hogy egy fellépésén ömlött az eső. A zöld szőrös ruhámban voltam, ami térdig átázott, a cipőmből pedig csorgott a víz, a táncosok fel sem tudtak jönni a színpadra, annyira csúszott a balettszőnyeg.

- Nem tűnsz exhibicionista típusnak. Sokkal szerényebb, visszafogottabb vagy, mint ahogyan egy énekestől elvárnánk.
- Van egy Péter Szabó Szilvia, aki szerény, egyszerűbb lány. Egy faluból költözött fel Budapestre, és igazából olyan típus, aki szeret adni. A másik Szilvia, aki a színpadon van, teljesen más. A magánéletben sokszor vagyok hisztis, akaratos, amíg a színpadon ez nem jön ki, nem jöhet ki belőlem. A színpadon olyan dolgok is előjönnek belőlem, ami biztosan bennem van a hétköznapokban is, csak máshogyan, más formában élem meg. Egy biztos, azt mindig szeretem elérni, amit kitűzök magam elé. Ez akár lehet egy recept is a szakácskönyvből, amit sikerül elkészítenem. Ha valamit akarok, azt addig hajtom, amíg el nem érem.

- Milyen vagy a hétköznapokban?
- Ha nincs semmiféle, munkával kapcsolatos programom, akkor én is élem a hétköznapi életem: főzök, mosok, takarítok. Ha marad időm, akkor kihasználom, hogy alhatok. Néha túlzásba is viszem. Ezenkívül szeretek tévézni, leginkább a krimisorozatok kötnek le. Egyébként nem vagyok egy bulizós típus. Már azt sem tudom, mikor voltam utoljára mulatni.

- Melyek a további terveid?
- Jól érzem magam az együttesben, ezért a jövőmet is velük képzelem el. Sokan kérdezték, hogy nem akarok-e szóló karriert. Nem! Én pont így érzem jól magam. Későbbiekben sem szeretnék mással foglalkozni. Ez az életem, és pici koromtól kezdve ez volt az álmom.

- Mi a foglalkozásod?
- Érettségi előtt nem sokkal indult el a NOX, akkor költöztem fel Budapestre. Magántanulóként érettségiztem le. Van egy rossz tulajdonságom: ha valami nem érdekel, azt hiába tanulom, hiába magolom, egyszerűen nem marad meg a fejemben. Ami érdekel, azt magamba szívom, mint egy szivacs.

- Mi érdekel?
- Az emberekkel való bánásmód, kommunikáció, beszédkészség fejlesztése. Rengetegen élnek abból, hogy ismerik az embereket. Úgy értem, vannak olyanok, akik első pillanatra tudják, milyen a másik ember, és ezáltal azonnal tudják, hogyan kell vele kommunikálni. Ezzel rengeteg konfliktust el lehet kerülni.

- Te még keresed önmagad, vagy már megtaláltad az utad?
- Önmagam vagyok abban, amit csinálok.

- Nehéz volt feljönni Pestre?
- Nem volt bennem más, csak az, hogy most már énekelhetek. Olyan sokat kellett a fővárosba járnom, hogy egyszerűbb volt felköltöznöm. Anyukámék borzasztóan féltettek, de maximálisan segítettek. Előtte gyakran feljártunk, kitakarítottuk a lakást, otthonossá tettük, anyukám leírt nekem néhány receptet is, nehogy éhezzek. Én már annyira vártam a költözés napját, hogy vágtam vissza a centit. Bezzeg amikor elmentek anyuék és becsuktam utánuk az ajtót, én otthon sírtam, anyu meg a kocsiban.

- Valami tragédia azért van egy énekes, vagy egy színészkarrierben, nem? Adott esetben neked a család rovására is mehet.
- Embere válogatja!

- Ez azt jelenti, ha most családot szeretnél, mindegy, hogy mennyire vagy sikeres, akkor is a családalapítás mellett döntenél?
- A neveltetésem és a gondolkodásom is olyan, hogy az ember nem azért született meg, hogy pénzt keressen, hanem azért keres pénzt, hogy a családjával boldog legyen. Nem szabad a munkának és a pénzkeresetnek élni, hanem azért kell dolgozni, hogy élni tudjunk. Minden ember azért születik a földre, hogy családja legyen, hogy szaporodjon és boldog legyen. Szerintem csak meg kell találni az arany középutat.

- Szülés után folytatnád az éneklést?
- Ha már három-négy éves lenne, minden további nélkül, csak persze nem annyit, meg nem olyan sűrűn. Mondjuk terhesen biztosan nem állnék színpadra.

- Mint híres énekesnő mennyire találod meg a boldogságot?
- Vagyok annyira naiv, hogy azt hiszem: nem azért közelítenek felém, mert híres vagyok.

- Mennyire vagy barátkozó?
- Nem annyira, mint régen. Akkor minden bánatomat rázúdítottam mindenkire, amivel sokan visszaéltek. Sokat sírtam emiatt. Később az életemben számos olyan változás állt be, ami fejbe vágott, de segített abban, hogy másképp alakítsam az életem. Most már előbb tanulmányozom az embereket. Ha valaki érdemes a bizalmamra, apránként kezdem el adagolni magam.

2006. május
sorry!