Meglepetés a koncert után - "Bogyó nem egy kutya, hanem az életem része"

Nagy Tamást, a népszerű NOX együttes énekesét, táncosát, koreográfusát, "mindenesét", a társaság amolyan hajtómotorját sok meglepetés érte már életében. Ezek között több olyan is van, amelyet soha nem fog elfelejteni. Ilyen például a 2005. évi Eurovíziós Dalfesztivál, ahol az előkelő tizenkettedik helyet szerezték meg a zenekarral. Volt azonban egy meglepetés, amely jellegéből adódóan kilóg egy kicsit a sorból.

- Ön nemrégiben örökbe fogadott egy kiskutyát. Hogyan is történt ez?
- November közepén a "Varázslat, Ragyogás" címet viselő turnénk gödöllői állomásán koncerteztünk. A fellépés után Gémesi György polgármester jött fel a színpadra, s - megköszönvén a produkciót - egy csokor virágot adott át Szilvának (Péter Szabó Szilvia - a Szerk.). Eddig még mondhatni minden megszokott volt. Majd felém fordult, és azt mondta, hogy egy egyedi ajándékot hozott nekem. Nem is sejtettem, hogy mi lehet a díszcsomagolású dobozban. Egy héthetes kutya kölyköt kaptam a polgármester úrtól! Azt hittem, hogy a szívem megszakad, amikor megláttam életem legszebb és legkisebb kutyáját.

- Volt már kutyája ez megelőzően is?
- Azelőtt 21 évig volt szobakutyánk Szolnokon, nagyon imádom az állatokat. Gondoltam már arra, hogy szeretnék egy saját kutyát, de elfoglaltságomból eredően lehetetlen időbeosztásom eddig nem tette ezt lehetővé számomra. Most, hogy a menyasszonyommal és a családjával élek, megoldhatóvá vált, hiszen ők sokat segítenek nekem, amikor éppen koncert van, vagy más okból kifolyólag távol vagyok az otthontól.

- Mit érzett a színpadon, amikor meglátta a doboz mélyén lapuló kiskutyát: Örömében vagy kétségbeesésében akart sírni? Mert azért fogta a fejét...
- Így visszapörgetve az eseményeket, úgy gondolom, hogy örömömben sírtam is egy picit. Azok a szemek, amik ott néztek rám... Elmondhatatlan és leírhatatlan érzés. Valójában még ma is annyira hatása alatt vagyok, hogy könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut e momentum. Sokszor el sem hiszem, hogy ő az enyém, illetve immáron a mi családunk tagja. Mert családtag lett, gondolhatja. Egyszóval: fantasztikus volt! Úgy nézett rám, mintha csak azt szerette volna mondani: vigyél magaddal és szeress engem!

- Mennyiben változtatta meg az életét a kis jövevény?
- Mi az, hogy megváltoztatta!? Teljesen felforgatta az életemet! Persze pozitív irányban. Olyan nekem, illetve nekünk Verával, mintha a gyermekünk lenne. Családtagként kezeljük, velünk él, velünk eszik, de még az alvás is közös.

- Szándékában áll belépni abba az állatvédő szervezetbe, ahonnan a kiskutyája származik?
- Igen, kértem a felvételemet, és remélem, hogy nagyon sokat tudok segíteni majd a munkámmal azokon az állatokon, akik Bogyótól eltérően egyelőre nem egy szerető családban élnek.

- Miként tudja segíteni majd az állatvédők munkáját akár egyénileg, akár a szervezet égisze alatt?
- Mivel még friss a dolog, egyelőre nem tudok pontos választ adni. Még azt sem tudom, milyen feladatot bíznak rám, de az biztos, hogy maximális odaadással fogom végezni azokat. Remélem, így még több "árvát" juttatunk szerető emberek mellé.

- Hogyan tudta összehangolni a koncertturnét és a kölyökkutya nevelését?
- Nehezen, hiszen nagyon sokat dolgozom, de a menyasszonyom és a családja rengeteget segített, illetve segít a mai napig is. Nélkülük lehetetlen lenne, akik éppúgy szeretik a picurkát, mint jómagam. Én egy nagyon érzékeny ember vagyok, napi 24 órás szolgálatban voltam. Nem aludtam, mindig lestem a kiskutyát, hogy merre jár, és mit csinál, hiszen nagyon picike volt az első hetekben. Próbáltam anyja helyett is anyja lenni, mivel éreztem, hogy az alomból való elszakadás nagyon megviselte.

- Hogyan jön ki a másik kutyával?
- Kicsit még féltjük őket egymástól, hiszen a másik kutyánk, Lili mér 10 éves. Nagyon nehéz a helyzet, hiszen Bogyó, mint egy igazi kölyök, igen játékos, míg Lili, skót juhászkutya lévén korából adódóan is lasúbb, nyugodtabb vérmérsékletű, megfontoltabb eb. Lassan, de biztosan azért megkedvelték egymást. Remélem, tavasztól már együtt szaladgálnak a kertben.

- Lili hogyan került Önökhöz?
- A menyasszonyom 10 éves volt, amikor kapta Lilit, mivel kitűnő bizonyítványa ellenében kiskutyát ígértek neki a szülei. Így került ide hozzánk szintén hathetes korában, és azóta boldogságban és szeretetben éli világát.

- Észrevehető-e valami különbség bármiben is a menhelyi kutya, illetve Lili között? Érezni lehet, hogy "honnan" jött?
- Igen. Bátran kijelenthetem, hogy Bogyó a hűség szobra. Mikor hazajövök, sírva fogad, és mindenhova kísér, állandóan a nyomomban van. Azt képzelem, mintha egyfolytában azt érezné, hogy elhagytam, és nem jövök vissza hozzá.

- Mi a legfontosabb, amire rádöbbent Bogyó érkezésével?
- A család iránti szeretet és a hűség csak megerősödött bennem. Nagyon érdekes átélni azt, hogy van az életemben egy olyan teremtmény, akiért felelősséggel tartozom. Persze ez óriási terhet is rak az emberre, amely egyrészt kellemes teher, másrészt így természetes. De ez csak segíti majd azt az állapotot, amikor gyerekeim lesznek. Nagyon fontos az életemben az is, hogy legyen valaki, aki tudod, hogy bármi is legyen, képes lenne az életét odaadni érted.

- Megtanította-e Önt valamire a kiskutya?
- Igen, minden reggel 6 órakor kelünk és reggelizünk. Ez nekem egy kicsit nehéz volt, mivel a koncertekről elég későn érek haza. De amikor a szemembe néz reggel, és puszit kapok tőle, egy pillanat alatt elszáll a fáradságom. Én vagyok a falkavezér, de szigorúbb is én vagyok hozzá. Vera nagyon békés természetű, ezért a kutyákkal is az. Éppen ezért sokkal több dolgot enged meg neki, mint én. De ez nem baj, a lényeg az, hogy pedagógiailag - véleményem szerint - jó nevelést kap.

- Sokan kérdezték, hogy ha nagyobb lesz, esetleg elkíséri Önt a koncertekre is... Talán fel is fog lépni?
- Koncertekre biztosan fog jönni, de a színpadra nem engedem fel, majd csak akkor, amikor még nincs közönség. Szerintem imádni fogja a NOX-ot, de majd meglátjuk. Azt tudom, hogy mielőtt megkaptam volna a gödöllői koncert végén, átaludta a bulit a dobozában.

- Nemsokára kezd épülni a saját házuk. Mi lesz a kutyákkal?
- Az építkezéstől talán joggal félek, de szerintem nagyon jó helye lesz a kutyusnak. Egy gond van csak, hogy újra meg kell szokni egy másik légkört, egy másik lakást, de remélem ez is hamar fog neki menni. Talán idősebben könnyebben alkalmazkodik ő is. Amúgy is, neki mi vagyunk a fontosak.

- Tervezi-e esetleg újabb kutya örökbefogadását?
- Látja, ezen már gondolkodtam. Majd ha nagyobb lesz, neki is kell egy társ. Akkor majd elviszem Gödöllőre a menhelyre, és ő majd kiválasztja a társát.

- Múltkor feltűnt az év utolsó kutyakiállításán, a budapesti Derby-n. Minek volt köszönhető a látogatása?
- Kíváncsi voltam azokra az emberekre, akik nem csak társként, hanem emberként foglalkoznak kutyákkal. Érdekes világ a tenyésztőké, annyi bizonyos. Tisztelem őket azért, amit csinálnak. Én nem biztos, hogy képes lennék rá, de állíthatom, nekem Bogyó nem egy kutya, hanem az életem része. Nem tudom elképzelni már nélküle egyetlen percemet sem.

2006. február
A Kutya