Péter Szabó Szilvia a Blue Silver varázslata

A NOX együttes idáig megjelent összes albuma arany-, majd platinalemezzé vált, videóklipjeiket nemcsak a magyar, de a külföldi zenetévék is sugározzák. Ráadásul: ebben az évben Viva Comet díjat is nyertek, Péter Szabó Szilviának a neve nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is jól ismert. Ugyanis: a szemtelenül fiatal -huszonhárom éves- hölgy az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében ország-világ előtt bebizonyította, hogy nem érdemtelenül vette szárnyára a siker.

- Hogyan sikerült feldolgoznia mindezt?
- Nem volt rá szükség, mert amikor elkezdett pontról pontra megtörténni mindaz, amire régóta iszonyatosan vágytam, akkor egyszerűen csak sodródtam az árral és hagytam, hogy vigyen a víz. Minden úgy alakult, ahogyan elterveztem, és csak azt tudom, hogy nagyon boldog voltam és vagyok. Hallott már az álomalbumomról?

- Bevallom nem, de azt tudom, hogy kislány kora óta énekesi pályára készül.
- Ehhez kapcsolódik ez a bizonyos álom-album is. Nagy álmodozó vagyok ugyanis. Pontosabban terveket készítek, amelyekben erősen hiszek, és azt mondom magamnak, hogy ezeket a dolgokat akarom. Tizenhárom éves koromban írtam ezt a naplót, nagyszabású elképzelésekkel, pontosan konkretizálva huszonhat éves koromig és eddig minden pontról pontra megvalósult belőle.

- Ezek szerint: hisz a jóslatokban.
- Ám jósnőhöz nem merek elmenni. Ugyanis nem lehet tudni, hogy az illető sarlatán vagy tényleg megáldotta az ég valamilyen különleges képességgel. Ám ha történetesen igaziról van szó, akkor meg az a félelmem, hogy megmond a jövőre nézve olyan dolgokat, amelyeket nem szeretnék tudni. A barátnőmmel - aki egyben a sminkesem is - szoktunk egymásnak kártyából jósolni. Konkrét kérdéseket teszünk fel, amelyekre igenlő vagy nemleges választ várunk. Vigyázunk arra, hogy egy bizonyost kérdést egy héten belül csak egyszer hozzunk szóba, mert nem szabad a kártyát faggatni. Ugyanis: kétszer egymás után nem jöhet ki ugyan az a válasz és elvész a varázslat.

- Felejtsük el egy kicsit a karriert. A magánéletére vonatkoznak a belső megérzései?
- Minden nő boszorkány, és valamennyiünkben ott lakozik az a bizonyos hatodik érzék. Csak sokan nem hallják meg, nem figyelnek oda. Ők észérvek alapján cselekednek, én viszont szeretek az intuícióimra hallgatni.

- A NOX hogyan jött létre?
- Számomra az egész egy tündérmese, hiszen gyermekkorom óta vonzott a színpad, mindig is énekesnő szerettem volna lenni. Mindezek ellenére sohasem jártam zeneiskolába vagy énektanárnőhöz, mert egyszerűen tudtam, hogy ezt akarom és ez majd lesz. Ahogy azonban telt az idő kezdtem kétségbeesni.

- Tizenhét évesen valóban sok oka lehetett a kétségbeesésre.
- Tudom, hogy furcsán hangzik, de tényleg így volt, mert elérkezett a pályaválasztás időszaka. Szentesen, kollégistaként kezdtem a gimnáziumot irodalom-dráma szakon, majd két év után iskolát váltottam, mert nem illett bele az elképzeléseimbe. Így Szegeden angol tagozaton tanultam tovább. Akkor hobbiból már énekeltem és az egyik fellépésünkön hallott egy fiú, aki a rendezvény DJ-je volt, és akit Harmath Sanyinak hívnak. Hónapokkal később véletlenül összefutottunk és megkérdezte, volna-e kedvem vele és a testvérével, Harmath Szabolccsal dolgozni. Aki egy kicsit is otthonosan mozog a szakmában tudja, hogy Szabi számtalan hazai együttes zeneszerzője. A közös munka populáris dalok felvételét jelentette, de végül ő volt az, aki felfigyelt arra, hogy népdalos a hangom, van benne egy kis nazalitás és hasonlít Sebestyén Márta hangjára.

- Gondolt arra korábban, hogy népdalokat énekeljen?
- Szeretem a népdalokat, bár de nem volt bennem különösebb indíttatás a népdalok éneklésére. Valószínűleg azért sem, mert abban a formában, ahogyan mi a NOX-szal tesszük még nem foglalkozott senki. De imádom például az István a királyt, sokat vizsgáztam a rockopera dalaival. Végül is úgy alakult, hogy Szabolcs bemutatott a jelenlegi főnökömnek, Rácz Lászlónak, aki életre hívta a NOX-ot, ami vállaltan produceri koncepció. Laci hihetetlenül maximalista: az első fellépésünkig hat hónap telt el próbákkal, gyakorlással. Azt is szeretem, hogy nem utcai ruhákban, hanem az előadáshoz készített jelmezekben megyünk a színpadra, ezzel mintegy megtisztelve a közönséget. Hiszen: mióta világ a világ színészek és az előadók számára a színpad szent dolog. A mi esetünkben ez a koncepció a Ragyogás turnéra teljesedett ki.

- Milyen érzés, amikor először felismerik az utcán, amikor először kérnek autogramot?
- Váratlan, meglepő és nagyon-nagyon jó érzés. Viszont innentől kezdve meg kell tanulni kezelni a dolgot. Soha nem szabad elfelejteni, hogy ki vagyok, és az emberek mit tartanak illetve képzelnek rólam. Mert tegyük fel, hogy valamiért bal lábbal keltem fel, de elmegyek a boltba vásárolni edzőcipőben és pólóban, csatakos hajjal és smink nélkül. Valaki felismer, odajön hozzám és azért, mert rossz a hangulatom - ami egyébként nem jellemző, de ezt csak én tudom, ő nem - lekezelően viselkedem vele szemben. Nos, akkor a rajongóim közül elveszítettem egyet. Márpedig sohasem szabad elfelejteni, hogy én vagyok a közönségért, és nem ők vannak értem. Hihetetlen, hogy egy gesztusnak, vagy egy mosolynak milyen hatalmas az ereje. Az édesanyám egyébként már egészen kicsi koromban arra nevelt, hogy odafigyeljek másokra, és ezért nem lehetek neki elég hálás. Ennek következtében mindig ügyelek arra, hogy rendezett külsővel jelenjek meg, és kiegyensúlyozottnak látszódjak még akkor is, ha éppen gondom van. Ez természetesen a színpadra is érvényes. Sőt. Ott érvényes csak igazán, mert ők a show-t akarják látni és nem Péter Szabó Szilvia magánéleti gondjait.

- Apropó show! Úgy hallottam újabb nagy dobásra készül a NOX.
- December 28-án, Debrecenben, a Főnix csarnokban koncertezünk, amely egyben az első saját DVD-nk felvételének a helyszíne is, ezért különösen nagy szeretettel várunk oda mindenkit.

2005-2006. tél
Pesti Divat