Magyarország legszebb részét vették el tőlünk

A NOX együttes tagjaival, Nagy Tamással és Péter Szabó Szilviával beszélgettünk.

Mikor alakult az együttes és ki hogyan cseppent bele?
Szilvi: Hát ez elég régen indult, négy éve álltunk össze, teljesen véletlenül került össze a csapat, mert egy nagyon profi menedzsment állította össze magát a csapatot és a koncepciót ahogy ez itt áll és megkeresték az általuk legmegfelelőbbnek vélt embereket erre a feladatra és úgy is lehetne mondani, hogy a próbateremben találkoztunk először de mostanára azért összeszokott teljesen a csapat és nagyon jó együtt dolgozni, de véletlenszerű volt a kezdés, hogy kik fognak belekerülni mert ez tényleg egy felvállaltan produceri koncepció volt.

- Ezelőtt jártatok már Erdélyben fellépni vagy kirándulni?
Szilvi: Persze, természetesen.

- Van olyan hely Erdélyben ahová szívesen jösztök? 
Tomi: Az egész Erdély egy ilyen. Szerintem az egész világ tudja, nemcsak Európa, hogy Erdély hihetetlen gazdag természeti kincseiben, ahogy átjöttünk a határon onnantól kezdve, ezek a fák, ezek az erdők és ezek a hegyek vártak minket, tényleg többször voltunk már és mindig elcsodálkozunk, hogy mennyire szép és mennyire gyönyörű és mennyire érintetlen úgyhogy nagyon nehéz lenne egy olyan helyszínt, egy olyan várost mondani ahová tényleg szívesen, bárhová, Erdély bármelyik részére nagyon-nagyon szívesen jövünk.

Szilvi: Én egyébként most vagyok így nagyon messze bent Erdélyben, de most csodálkoztam rá ahogy jöttünk, hogy Magyarország legszebb részét vették el tőlünk. Csodálatosan szép.

- Melyik volt eddig a legtávolibb pont ahol voltatok koncertezni?
Szilvi : Hát ez egy elég nehéz.... Kijev volt de az nem mondható koncertezésnek.

Tomi: Hát talán ez (Tusnádfürdő - szerk. megj.) az egyik legtávolabbi turné és elég költséges hiszen itt azért ötven főt kell megmozgatni, úgyhogy nagyon nehéz ezt a turnét utaztatni. Most hál' Istennek elértük azt, hogy ilyen messze, távol kis hazánktól el tudtuk hozni ide.

- Van a saját számaitok közül kedvenc?
Szilvi: Kedvencek nekem legalábbis sok van, mindig az aktuális hangulatomtól függ.

- Milyen zenén nőttetek fel, illetve milyen zenei stílusok állnak közel hozzátok?
Tomi: Hát én például 24 éve népzenével foglalkozom, úgyhogy nekem a népzene gyerekkorom óta ott van nemcsak a fülemben de a véremben is hiszen ezt tanultam a táncművészeti főiskolán, de ahogy a zenei stílus változik, mint magánember természetesen nekem is változnak a zenei stílusaim, én mindenevő vagyok, azt szoktam mondani, hogy én minden jó zenét meghallgatok attól függ, hogy milyen kedvem van.

- Nagyon sok fellépésetek van? Van időtök másra is vagy mindent kitölt az együttes?
Szilvi: Hát szerintem az egész időnket nagyjából ez tölti ki, van olyan nap amikor nincsen semmi riport vagy PR dolog, s nincsen fellépés sem akkor pedig olyan dolgokra kell időt szánni ami a mindennapi élethez hozzátartozik, én például aludni szeretek nagyon.

- Lehet veletek találkozni táncházakban?
Tomi: Nem nagyon. Amikor még balettintézetes voltam akkor igen, de én azt szoktam mondani, hogy nekünk ez a munkánk de nem munkának fogjuk föl, hanem ez a kikapcsolódás, hiszen ez egy szerelemgyerek mindkettőnknek, sőt az egész stábnak egyfajta szerelem és elég rossz lenne ha kikapcsolódásként táncházba menne egy táncos. Egy táncos akkor kapcsolódik ki ha teljesen mást csinál mint ami a szakmája, úgyhogy mozi, sportok, foci nézés de ami közös az az aranyat érő alvás.

- Sokak szerint ha angol dalt adtok elő az Eurovision-ön akkor biztosan elsők lettetek volna. Mit gondoltok erről?
Szilvi: Hát nagyon sokat tanultunk ott kint és biztos, hogy más eredmény született volna ha angolul írjuk a dalt, mert akármennyire is ragaszkodunk a nyelvünkhöz és örültek a magyarok, hogy nem hódoltunk be, be kell látni, hogy követelmény.
A másik pedig, hogy fogalmuk nem volt, hogy miről szól a dal. Hallottunk olyat, hogy úgy konferálták fel : "jöjjön a NOX lírikus dala mely az öngyilkosságról szól", ami csöppet sem igaz és ezért is fontosak az angol dalok. Úgyhogy lesznek most már angol dalok.

- Mi a nagy álmotok úgy zenei mint más téren?
Szilvi: Nekem egy nagyon szép boldog család és hogy az együttes nagyon sokáig működjön és ki tudjuk vinni külföldre és nem csak úgy ímmel-ámmal.

- Szeretnétek esetleg világsztárok lenni?
Szilvi: Igen.

Tomi: Hát mondjuk ki akkor, hogy igen. Egyébként nem szoktuk mi ezt így kimondani.

- Akkor vehetjük ezt úgy mint egy álom?
Tomi:  Természetesen, például ez is egy álom, hogy az erdélyi magyaroknak megmutatni azt, hogy mi hogy dolgozunk, miért dolgozunk és utána a visszajelzések mind pozitívumok, úgyhogy ez nekünk igen is egy álom, hogy megmutassuk a világnak, hogy lehet a magyar népzenéből olyan dalokat csinálni és egy olyan színpadképet kidolgozni ami bármelyik Európai vagy tengeren túli színpadon megállja a helyét.

2005. augusztus 2.
fokusz.ro