A NOX-szal a világsiker kapujában

A szép hangú forráskúti lány huszonkét éves korára már olyan sikert tudhat magáénak a NOX énekesnőjeként, amilyenről korábban még álmodozni sem nagyon mert. A népszerűség gyorsan és megérdemelten köszöntött be a zenekar életébe, a kemény munka és a kitartás eredményeként. Szilvi, zenekari társával, a táncos-koreográfus Nagy Tamással együtt javában azon izgul, hogyan képviselheti legsikeresebben Magyarországot május 21-én az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében. És persze értük szurkolunk mi is itthon!

- Mennyire változtatta meg az életed mindaz, amit a NOX énekesnőjeként elértél?
- Rögös volt az út idáig, rengeteget dolgoztunk és dolgozunk rajta ma is, azért, hogy sikeresek legyünk. Mindez nem hullott csak úgy az ölünkbe, de nagyon hirtelen jött. A legutóbbi lemezünk már egy hét alatt aranylemez lett, és ez húzza magával az előzőeket is. Sokan megkérdezték már, hogy hogyan tudtam feldolgozni ezt a gyors sikert és erre mindig csak azt tudom felelni, hogy úszom az árral. Teszem a dolgomat, és azt veszem észre, hogy a koncertjeinken már megtelnek a sportcsarnokok. Fantasztikus érzés szembesülni azzal, hogy ennyien szeretnek minket! Nem érzem úgy, hogy ettől megváltoztam volna, imádom azt, amit csinálok.

- Te vagy az első magyar énekesnő, aki éneklés közben táncol is. Nehéz volt elsajátítanod?
- Eleinte nem volt könnyű, de ma már büszke vagyok arra, hogy képes vagyok rá. Amikor először koncerteztünk élőben, észrevettem, hogy nagyon kevés az, amit énektechnikailag tudok. Rájöttem, hogy nem elég tiszta hanggal születni, ezt képezni is kell. Ennek akkor éreztem igazán szükségét, amikor rájöttem, hogy kettőt ugrok a színpadon, és már elfogy a levegőm. Most már két tanárhoz is járok. Még számomra is új élmény, hogy sikerül két órát minden koncerten úgy végigénekelnem, hogy táncolok is közben. És bírom!

- Mit jelent számodra, hogy idén ti képviselhetitek Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon?
- Nagy feladatnak és kihívásnak tartom, mert úgy érzem, hogy ha jó eredményt érnénk el, akkor azzal nem csak magunknak tennénk jót, hanem az egész magyar könnyűzenének. Megnyithatnánk olyan kapukat, amelyek talán még soha nem nyíltak ki előttünk. Nézegetjük a Dalfesztivállal foglalkozó külföldi honlapokat, hogy ezek milyennek találják az esélyeinket. Nagyon nagy öröm, hogy - egy görög lánnyal és egy osztrák csapattal felváltva - az első és második hely között ingázunk. A szegedi koncertünkre eljött egy ukrán forgatócsoport is, amelynek tagjai azt mondták, hogy a dalunk klasszikusokkal jobb a tavalyi győztes, az ukrán Ruszlána produkciójánál. Nagy reményekkel utazunk, de már akkor is boldog leszek, ha az első tíz között végzünk! Azért úgy érzem, hogy benne van a pakliban az is, hogy nyerhetünk...

- A sikerrel együtt általában a rajongók száma is gyarapodik. Hogyan viseled, ha közelednek hozzád?
- Ha autogramot kérnek, azt mindig örömmel teljesítem. Legutóbb két idős néni súgott össze mögöttem, hogy felismertek. Nagyon aranyosak voltak, és őszintén jólesett! Akadnak persze tolakodó, kellemetlen fickók is, akik nem tudják felfogni, hogy azért, mert ismernek, látnak a médiában, még ugyanolyan ember vagyok, mint ők, és nekem is szükségem van magánéletre, egy burokra, amelybe nem lát bele több millió ember.

- Mennyi időd jut pihenésre egy ilyen mozgalmas időszakban?
- Kevés. Haza, Forráskútra nagyon ritkán tudok menni, mert majdnem kétszáz kilométerre van a fővárostól. Akkor érdemes csak belevágnom az utazásba, ha legalább két napot folyamatosan ott tölthetek. Ennyi idő alatt már képes vagyok átállni a pihenésre.

- Hogyan kapcsolódsz ki a legszívesebben?
- Ha már nagyon kimerültem, akkor még a kis lábujjamat sem szeretem kidugni a takaró alól! Ilyenkor egész nap lustálkodom, tévét nézek. Amikor nem vagyok annyira fáradt, akkor imádok kirakatokat nézni, vásárolgatni. Ez nem azt jelenti, hogy mindent megveszek, ami csak megtetszik, hanem csak úgy meglepem magam valamivel.

- A magánéleted mennyire működik a zenekar mellett?
- Voltak kapcsolataim, de olyan ember vagyok, aki ha szerelmes és valamilyen gondja van a kedvesével - még ha a probléma csak kreált is -, akkor nagyon nehezen tud teljesíteni. A sírógörcs határáig képes vagyok megbántódni attól is, ha a párom nem úgy üdvözöl, ahogy én várom. Ezért úgy érzem, hogy jelenleg jobb, ha egyedül vagyok! Most minden apróságra oda kell figyelni a munkában, mert nagy feladatok előtt állunk. Pasizni még bőven ráérek, nem görcsölök ezen. Úgyis biztos vagyok abban, hogy a herceg fehér lovon majd akkor érkezik, amikor jönnie kell!

2005. május 24.
Füles