Merek nagyot álmodni!

- Legfeljebb a fürdőszobában énekeltél egy Szeged melletti kis faluban, Forráskúton - nem képezted a hangod, nem foglalkoztál néptánccal. Csak titkon remélted, egyszer majd színpadon állsz. Mígnem egyszer csak jókor voltál jó helyen. Hitted, hogy egy véletlen indítja be a karrieredet?
- Nincsenek véletlenek. Hiszem, hogy ami velem történt, annak úgy kellett lennie - sorsszerű volt. Színész vagy énekes akartam lenni - a lényeg, hogy színpadon lehessek. Erősen dédelgettem az álmaimat. Az énektanárok ugyan sokáig nem mondták, hogy jó hangom van, de otthon mindig szívesen énekeltem magamnak - és nem csak a fürdőszobában. A népdalokat is szerettem, de igazán az István a király című musicalért rajongtam. Harmadikos középiskolás voltam, amikor egy barátnőm beajánlott egy amatőr együttesbe. Egy fellépésen látott meg a mostani zeneszerzőnk fivére. A vele való találkozás hozta számomra a NOX-ot.

- Megérte merészet álmodnod?
- Szeretek álmodozni. Sőt: merek nagyot álmodni. Tizenhárom évesen készítettem egy úgynevezett álomalbumot. Beleragasztottam különféle képeket, beleírtam az álmaimat. Szép hálószobát, esküvői ruhát, autót és színpadot képzeltem magamnak. Kislányként is hittem: amit nagyon szeretnék, valóra is válik.

- Lapunk megjelenésekor már Kijevben lesztek, május 19-én ti képviselitek Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon. A hazai megmérettetés után azzal vádoltak benneteket: igazságtalanul jutottatok a nemzetközi szereplés lehetőségéhez. Szerinted igazságos volt a verseny?
- Úgy vélem, igen. Értetlenül állok a történések előtt: vannak, akik azért drukkolnak, hogy bukjunk el. Ezt érzem, hallom. Sajnos ez is egy tipikusan magyar történet. Viszont a tények mellettünk szólnak. A döntő tizenkét előadójára 30000 szavazat érkezett, s abból 10000 a miénk volt. Boldog vagyok, hogy a közönség minket juttatott tovább. Küldetésnek érzem, hogy mi képviselhetjük a magyar színeket a kijevi versenyen. A világ legnagyobb fogadóirodáiban az első három hely valamelyikére várnak bennünket a harminckilenc induló közül.

- Mi lesz, ha megnyeritek a versenyt?
- Turnét jelent - fellépéseket Európa szerte-, és azt, hogy jövőre Magyarország rendezheti az Eurovíziós Dalfesztivált. Nagyon készülünk. A koreográfiát 4 hónapig csiszolgattuk, hiszem, hogy siker lesz a fellépésünk. Nem szeretném, ha nagyképűen hangzana, de győzni megyünk!

- S ha mégsem sikerül?
- Már akkor is boldog leszek, ha bekerülünk az első tízbe. Ha az első háromban leszünk, elmondhatom, hogy ismét valóra vált egy álmom. Ha pedig megnyerjük, valószínűleg szívrohamot kapok! Nem lesz könnyű, 3 percet kapunk arra, hogy 200 millió embert meggyőzzünk. A jövőnk függ 3 perctől, éppen ezért nagyon keményen dolgozunk.

- Korábban nem voltál néptáncos, és nem tanultál énekelni. Hogyan tudod egyszerre csinálni a kettőt?
- Valóban nem könnyű, de mára megtanultam. Jónevű énekesek gratuláltak a produkciónk láttán, azt mondták, ők nem lennének képesek párhuzamosan énekelni és táncolni. Ez azért különösen nehéz, mert megváltozik a légzés. Rekeszlégzésre van szükség, amelyre nehezen szoktam át. Rengeteget gyakoroltam, meg hát valamennyit segített az is, hogy versenytáncos voltam.

- Huszonkét éves vagy, és egyedül élsz - ennyit lehet tudni rólad. De milyen lány Péter Szabó Szilvia?
- Olyan, mint bármelyik másik. Szerencsés vagyok, mert szeretetteljes családban nőttem fel. Apu olajipari technikus volt, ma már nyugdíjas. Anyu tanítónő, a forráskúti általános iskolában igazgatóhelyettes. A nővérem is pedagógus, némettanár. Alapvetően pozitív beállítottságú ember vagyok. Harmadikos gimnazista voltam, amikor a NOX miatt Budapestre költöztem. Magántanulóként érettségiztem, az együttes tagjai még a tanulásban is segítettek. Korábban azt is megírták rólam az újságok, hogy mostanában nem járok senkivel. Ennek csupán egyetlen oka van: visszavetné a teljesítményemet. Most nem fér bele az életembe egy pasi. Ha van egy kis szabadidőm, szeretek otthon pihenni, tévét nézni és enni. Minden olyan ételt kedvelek, amit anyukám főz.

- Milyen férfi csavarhatná el sikerrel Péter Szabó Szilvi fejét?
- Az igazi férfias férfiak tetszenek. Akik mellett nőnek érezhetem magam.

- Milyen vagy, amikor szerelmes vagy?
- Rengeteget nevetek, és egy kicsit hebrencs vagyok.

- Mit gyűlölsz igazán?
- Az emberi igazságtalanságot és a butaságot. Viszont nem vagyok gyűlölködő. Képtelen vagyok sokáig haragudni. Hatalmas szívem van.

- Nyilván előfordult már, hogy fáradtabb voltál egy-egy fellépés után. Milyen vagy akkor?
- Hisztis, de a fiúk már tudják, hogy olyankor békén kell hagyni engem. Aztán pihenek, megnyugszom, és minden megy tovább.

- Profi stábbal dolgoztok, többek között producer, turnémenedzser, stylist, koreográfus vesz körül. Mindannyian megmondják, milyen legyél, mit vegyél magadra, hogyan viselkedj. Mennyire lehetsz így önmagad?
- Semmit nem erőltetnek ránk. A koreográfiában is csak azt vállalom, amit meg tudok csinálni. Szólhatok, ha nem tetszik a ruha, vagy másmilyen frizurát szeretnék. Mindannyian hajlandóak vagyunk kompromisszumokra. A miénk csapatmunka, közösen dolgozunk a sikerekért. Ne gondold, hogy ez nyűg nekem. Minden örömöm ebben van.

- Milyen világ ez?
- Gyönyörű!

- Lehet, de mégiscsak kőkemény.
- Nekem nem az. Legalábbis nem érzem. Persze hajtani kell, de ez a normális. Tudomásul kell vennünk, hogy az előadó van a közönségért, és nem fordítva.

- Kiknek szól a zenétek?
- Valaki azt mondta, hogy olyan a zenénk, mint egy jó társasjáték, kilenctől kilencvenkilenc éves korig. Sok gyerek miattunk kezdett el néptáncot tanulni, és ez nagy öröm. Gyakran fellépünk határainkon túl is. Legutóbb például Nagyváradon adtunk koncertet, hatalmas élmény volt. Ott a magyarság mást, többet jelent, mint itthon. Az emberek kapaszkodnak bele, éppen ezért egyszerre felemelő és megrázó az ott élő magyaroknak énekelni.

- Számos példa bizonyítja, az együttesek élete nem tart örökké. Te mennyi időre tervezel?
- Egy egész életre - remélem.

2005. május 13.
Képes Újság