Álmaim világa valóra vált

A NOX együttes kirobbanó sikerét új hangzásvilágának, népzenei alapokra épített koreográfiájának és Péter Szabó Szilvia kristálytiszta hangjának köszönheti. Az egyedülálló énekesi tehetség mögött egy csupaszív lány áll.

- Tizennyolc évesen milyen terveid voltak? 
- Erre vonatkozóan van egy történetem. Amikor általános iskolás kislány voltam, hetedikben az osztályfőnököm megkérdezte, ki mi szeretne lenne, ha felnő. Az osztálytársaim orvosi, ügyvédi vagy óvónői pályát jelöltek meg, míg én azt válaszoltam: milliomos. Persze hatalmas botrány lett belőle, mert a tanár úgy érezte, hogy csúfot ütők a kérdéséből. Természetesen az sem hatotta meg, hogy őszintén megvallottam, komolyan gondolom, amit mondtam. Számomra álmaim netovábbja az volt, hogy megvalósíthattam mindazt, amit elterveztem. És ebbe beletartozott az is, hogy sikeres legyek. 

- De csak terveztél valamit! Továbbtanulás, esetleg munka? 
- Azt tudtam, hogy a színpad a mindenem. Ott éreztem igazán jól magamat. Nem kellett még leadnom a jelentkezési lapomat sem, és úgy éreztem, van még időm arra, hogy kitaláljam, hogyan tovább. De ez a kérdés is megoldódott. A gimnázium harmadik és negyedik éve között hívtak egy komolyabb együtteshez énekesnek. Nem sokat sokat gondolkodtam! 

- Hogyan találtak rád? 
- Egy szegedi amatőr együttessel léptem fel, amikor DJ Harmath és testvére, Harmath Szabolcs arra gondoltak, hogy énekesnőként társuljak hozzájuk. Szabolcs ráérzett arra, hogy a népdalos hangommal valami egészen újat lehetne csinálni. Összedugta a fejét Rácz László producerrel, és kitalálták, hogy a népdalt és a népi táncot ötvözni lehetne a popzenével. Így született meg a NOX gondolata. 

- NOXos partneredről, Nagy Tamásról köztudott, hogy nagyon jó népi táncos! Hogyan viszonyultál ehhez a mozgáshoz? 
- Korábban versenytáncoltam, így igazán nem állt tőlem távol a tánc világa. A fiúk pedig kitartóak és türelmesek voltak. Addig próbáltunk, míg eljutottam odáig, hogy álmomból felkelve is tudom, milyen lépés mikor következik. 

- Egy Szeged melletti kis faluban, Forráskúton nőttél fel. Csendes, vidéki életed egy pillanat alatt megváltozott. Bátorság kellett ahhoz, hogy vállalni merd: felköltözöl, és a saját lábadon állva megpróbálsz boldogulni. 
- Utólag visszatekintve valóban némi vakmerőségre vallott az akkori tettem. Máig csodálkozom magamon, hogy én, aki sosem voltam éltanuló, hogyan mertem bevállalni azt, hogy magántanulóként érettségizzek le. Felkerültem Pestre, és innentől minden ment, mint a karikacsapás. Szerencsére nagyon jó kezekbe kerültem. Rácz László, a producer, és a felesége némiképp pótolták a családomat Mindenhová magukkal vittek, és nem engedték, hogy unatkozzam, vagy magamba roskadva otthon ücsörögjek. így aztán pár év alatt olyan jó barátokra leltem, akiket bármikor felhívhatok, ha magányosnak érzem magamat.  

- Sokan ódzkodnak a budapesti élettől. Itthon érzed már magad a fővárosban? 
- Igen, és már semmi pénzért nem költöznék vissza. Persze rendszeresen hazalátogatok, de az egészen más. Amikor felkerültem, egyáltalán nem féltem semmitől. A tudatlanok bátorságával éjszaka metróra szálltam, vagy császkáltam az utcákon. Ma már, ismerve a közbiztonságot, nem tenném meg. 

- Megismernek az utcán? 
- Előfordult már, hogy rám köszöntek. Tudom, hogy sokan nehezen viselik el a népszerűséget, de én mindig örülök, ha szeretetükről biztosítanak az emberek. 

- Merrefele visz a NOX útja? 
- Nagyon remélem, hogy a harmadik maxilemezünk legalább annyira sikeres lesz, minta Százszor ölelj még! A különbség csak annyi, hogy most lassú számmal jövünk ki. A további utunk pedig egy 80 állomásos országos turné felé visz, ahol saját táncosokkal és show-elemekkel lépünk fel. Ha ez megvalósult, reményeink szerint külföldön is ismertekké válhatunk, hiszen napjainkban a progresszív world music kelendő. Gondoljunk csak a török Tarkanra vagy a román O-Zone csapatra. 

- Az új nagylemezt is tervezitek már? 
- Igen. Míg az első lemezen népdalokat énekeltem, a másodikra már saját dalokat hangszereltünk magyar népi hangszerekre. Megszólalt a furulya, a citera vagy a tekerőlant, de az összhangzás már sokkal populárisabb volt. Az új lemez ehhez fog hasonlítani, rengeteg újdonsággal lepjük meg a hallgatóinkat. 

- NOX, aki egy ősi istennő, az éjszaka úrnőjeként jól megérti magát a farkasokkal. Téged is láthattunk már farkasok között, hiszen rengeteg fotózáson, fellépésen, de még a videoklipetekben is farkasokkal dolgoztál. Milyen érzés volt viszonylag szelíd kinézetű vadállatokkal forgatni? 
- Érdekes és mindenképpen tanulságos. Ezt már tudom, hogy csak akkor kezelhetőek, ha ki vannak éheztetve. Ez azt jelenti, hogy legalább öt-hat napja nem kaptak enni. Ilyenkor mindent megtesznek, hiszen tudják, hogy utána kiadós vacsora vár rájuk. Egyszer pórul jártam, mert egy fotózáson az állatok nem voltak annyira jámborak" - pont azért, mert néhány napja jóllaktak -, és az egyik farkas megkapta a térdemet Azóta fenntartással közeledem hozzájuk. Szeretem őket, de most már tudom, hogy hiába olyan kedvesek, mégis vadállatok. Csak látni kellene, miként falnak fel egy vacsorára "tálalt" tehenet vagy bárányt. 

- Otthon voltak állataid? 
- Igen, cicám és kutyám, sőt halaim is voltak. Itt, Pesten nem tartok háziállatot, mert tudom, hogy nem éreznék jól magukat az üres lakásban. Ha hazamegyek, a cicáim nagyon örülnek nekem. Most csak ennyi jut belőlük.

- Ha éppen nem lépsz fel, hogyan telnek a napjaid? 
- Mint minden huszonéves, én is nagyon szeretek vásárolni. A kényeztetésről sem mondok le! Ilyenkor jut időm fodrászhoz, kozmetikushoz vagy manikűröshöz menni. De ha tehetem, addig alszom, amíg csak jólesik. 

- Van, aki kényeztessen? 
- Most sajnos nincsen. Ezt a feszített életformát nem nagyon tolerálja senki. Ha szakmabeli barátom lenne, akkor az ölné meg a kapcsolatunkat, hogy ő az ország egyik felén lép fel, miközben én a másik felében turnézok. Ha pedig civil lenne a kedvesem, nem nagyon tudná elfogadni, hogy egy énekesnő nem napi 8 órában dolgozik, hanem éjjel-nappal, ahogyan a fellépése megkívánja. Nem beszélve arról, már annak a gondolata is féltékenységet szülne, hogy éjszakánként férfiakkal zsúfolt diszkókban énekelek. 

- Nem rossz, hogy magányra vagy utalva? 
- Őszintén megvallva, most nem lenne energiám arra, hogy óhatatlanul adódó apró-cseprő dolgok miatt veszekedjek vagy vitatkozzak a kedvesemmel. lsmerem magamat, tudom, ha szerelmes vagyok, akkor csak a páromra figyelek. Olyankor képtelen vagyok megosztani a figyelmemet. Most kemény, dolgos időszakot élek. Észnél kell lennem, mert egy rossz fellépés vagy a nem megfelelő felkészülés az együttes számára végzetes lehet. Mellesleg a NOX révén körülvesz négy férfi, így a férfiak lelkivilágából bőven kijut. 

- Milyennek ismerhetjük meg a civil Szilvit? 
- Akiket nem ismerek, azokkal szemben csendes vagyok. Figyelek, külső szemlélőként igyekszem megismerni az embereket. De nagyon jó barát tudok lenni, aki elbír minden lelki terhet Ugyanakkor érzékeny vagyok, könnyen megbánthatnak, de nem tartok haragot. 

- Létezik számodra ideális férfi? 
- Nem vágyom arra, hogy tökéletes legyen. Sokkal fontosabb, hogy amikor belenézek a szemébe, lássam, hogy nevet, és él a tekintete. A szem és a mosoly mindent elárul. Jó belépő ahhoz, hogy szánjak időt a bővebb ismerkedéshez. A hosszas lelkizések pedig megmutatják, hogy a beszélgető-partneremet valóban nekem teremtették-e.  

- Kivételes tehetséged és akaraterőd egy új együttes létrejöttét hozta meg. Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik nagy tervekkel állnak az élet küszöbén? 
- Hinni kell abban, hogy az élet az elénk tárt lehetőségeken keresztül mutatja meg, milyen úton kell elindulni. Még ha buktatókat rejt is az út, akkor is fel kell állni, és újult erővel kell nekivágni. Hiszen ha nem merjük megvalósítani az álmainkat, akkor miért álmodozunk? De csak az vágjon bele, aki százszázalékosan hisz és bízik magában és az égiekben. 

2004. október
100xszép