Szerelem helyett barátság

Mondják Szilviről, hogy a legszebb arcú magyar énekesnő. Kezdetben Tamás is gondolt rá, több is lehetne kettejük között, mint munkakapcsolat. Naponta összezárva, a közös alkotás lázában égve nagyon közel érzi magát egymáshoz a két zenész. Mégis inkább barátok lettek...

Az ősz kezdetéig akármelyik délelőttre tennénk a beszélgetést, mindig egy koncert utáni másnap délelőtt lenne… 
Tamás: Igen, szeptember huszonegyedikéig minden nap fellépünk. Csak az esőnapok maradnak ki. Kicsit ijedten állunk a monstre program előtt, de egyet elhatároztunk: bármilyen fáradtak is leszünk, nem fogunk veszekedni! Ilyenkor ugyanis elég egy rossz szó, egy csúnya pillantás, és robbanhat a bomba. Előre számítunk rá, és kikerüljük a csapdát!

A veszekedés egyik árnyoldala lehet a vidéki turnénak, de nyilván elhanyagolható a siker öröméhez képest.
Tamás: Az élő koncertünk olyan, mint egy profi táncszínház. Pontosan megszerkesztett, hatásosan megrendezett. Először a zenészek, majd a táncosok mennek fel a színpadra, egyre emelkedik a hangulat. Mire mi megérkezünk, tapssal, ovációval fogadnak. Borzasztóan jó érzés! A másik ilyen csoda a koncert után a dedikálás! Előfordult, hogy egy fiatal pár két szál rózsát hozott, egy másik alkalommal egy kisbabás anyuka tiszta pelenkát kapott elő a táskájából, és arra kérte az aláírásunkat! Arról áradozott, húsz-harminc év múlva micsoda kincs lesz ez a pelenka. Annak emléke, hogy már babaként NOX-rajongó lett a kislánya! 

Ez azt jelenti, hogy a közönség szerint van jövőtök.
Tamás: Nagy elődeink, az Illés és a Kormorán együttes sem háromlemezes, hamar feloszló csapatok. Igen, mi is hosszú távra tervezünk, így, együtt.

Szilvia: Bocsánat a késésért, sajnos kivizsgálásra járok. A stressz és a pihenés nélküli, folyamatos munka ugyanis a gyomromra megy. Nem tudok rendesen enni! Ha nagy a tempó, mint most is, iszonyatosan lefogyok!

Tamás: Eszik Szilvi, csak nem rendes ételt! A hétvégi fellépéseknél gyakran csak benzinkutaknál vásárolunk - csipsz, gumicukor, csoki -, kis energiabombák, nem jó kaják. Pedig egyébként nagyon szeretünk enni! Levesesek vagyunk. Csakhogy hajnali egykor, fellépés után már a halászlé vagy a gulyásleves sem túl egészséges! 

Vajon hány évig lehet ilyen tempóban élni?
Szilvia: Szeretünk koncertezni, de azért érezzük, hogy a végtelenségig nem lehet ezt az iramot tartani. Előbb-utóbb csak nagy, élő fellépéseink lesznek, és sokkal ritkábban.

Eredetileg hárman alkottátok a NOXot, de Szűcs Zoltán tavaly elhagyta a formációt. Utólag hogy látjátok, ennek így kellett történnie?
Szilvia: Amikor Szücsi elment, nagyon megijedtünk. A műsort három emberre terveztük. Azt hittük, jön az összeomlás. Aztán elkezdtük összeollózni a koreográfiát. Tanítgattam Tamást a hip-hop részekre, ezeket ugyanis addig Szücsivel táncoltam. Szerencsére összeállt egy olyan műsor, amivel kihúztuk nyár végéig. Az új lemezt pedig eleve kétszemélyesre terveztük. Az ijedtségen és haragon túl vagyunk, ő egy kicsit mindig kilógott a csapatból, külön utakon járt már akkor is.

Tamás: Azért én megértem Zolit. Előző csapata, a Hip-Hop Boys öt évig csúcson volt, és nem volt türelme kivárni, míg a NOX is eléri azt a sikert. Ma nehezebb megszerezni az ismertséget, mert többen pályázunk a sikerre. Nem ehhez volt szokva, feladta. Nem szeretnék rosszat mondani Szücsiről, hiszen tőle tanultuk meg, hogyan kell a színpadon létezni. Neki köszönhetjük, hogy nem gyomorgörccsel állunk a közönség elé, hogy tudjuk, hogyan kell szólni a nézőkhöz, miképp kell megfordítani a hangulatot, ha nem veszik elsőre a lapot - ezekre a profi eszközökre ő tanított meg minket. 

Ismertétek egymást a NOX előtt?
Szilvia: Addig Forráskúton éltem. Színpadi gyakorlatom sem volt túl sok. Egy helyi zenekarral léptem fel kéthavonta egyszer. Egy ilyen fellépésen láttak meg, és hívtak a NOXba énekelni. 

Sokáig tartott, míg összeszoktatok?
Szilvia: Meg kellett ismernünk egymást. Mindketten egyformán érzékenyek vagyunk, de nagyjából ez az egyetlen közös tulajdonságunk. Tomi precíz, mindent végiggondol és végigjár, míg én azt gondolom, nem kell a dolgokon görcsölni, a végére úgyis összejön minden. Persze ez az „összejön" Tominak köszönhető!

Tamás: Ismerd meg Pató Pálnét! Valóban, én vagyok a motor. Nekem nem elég a tudat, hogy a mikrofonállványt valaki majd fölviszi a színpadra. Én szeretem biztosan tudni, hogy minden a helyén van.

Szilvia: Eleinte sokat veszekedtünk. Üldözési mániával keveredett sírógörcseim voltak, nem tudtam, Tamásnak miért kell állandóan letolnia valamiért! Aztán kezdtünk belelátni a másik életébe, és tudni az okát, miért ingerült…

Tamás: Szilvi nem élt ebben a pörgős életben, ezért nem tudhatta, mi miért történik. Próbák, promóció, cikkek, feladatok a fellépéseken túl. Csak lassan kezdte felvenni a ritmust. Ha nem lettek volna a kezdeti veszekedések, Szilvi most Forráskúton énekelne, én népi tánccal foglalkoznék.

A túlfűtött érzelmek, a közös munka gyakran válik szerelemmé. Nálatok miért nem alakult így?
Szilvia: Szerintem megölnénk egymást. Képzeld el, ha munka közben ennyire kijönnek a különbségeink, mi lenne a magánéletben? Ő reggel kelne, én délig aludnék. 

Tamás: Amikor megnyertük a Dalnokok Ligáját, nyertünk egy utazást is a koreográfiával. Felvetődött, hogy együtt utazzunk, hiszen közös a siker. Csakhogy egyetlen közös programunk sem lenne, mert én fáradtan is útra kelnék, őt pedig este is ugyanazon a partszakaszon találnám, ahova reggel kifeküdt napozni. Szóval mindketten egyedül élünk, de nyitottan az új szerelemre. 

Szilvia: Sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy a mi életmódunkat majd egy civil elfogadja. Ha például randevúra hívna, én a naptárt nézegetném: igen, jövő héten szerdán este ráérek. Elég kiábrándítóan hangzik, nem? De nem panaszkodunk, egyelőre jól van ez így.

A siker ára az egyedüllét?
Szilvia: Anyukám azt mondja, semmi sincs véletlenül. Jön majd valami az életemben, amihez meg kell erősödnöm. Amihez kitartás kell. Ha most lenne mellettem valaki, akinek a vállán kisírhatnám magam, nem edződnék meg. Azért vagyok egyedül huszonkét évesen, hogy megkeményedjem, és szembenézzek a problémáimmal. Addig is itt ez a csapat. Körülvesznek és sokat segítenek. Annak ellenére, hogy mindannyian fiúk, olyanok vagyunk, mint egy kis család.

Péter Szabó Szilvia 
Született: Szeged, 1982. szeptember 9.
Képzettsége: versenytáncos
Hobbija: gyöngyfűzés
Kedvenc étele: évszaktól és hangulattól függ, egy a lényeg, az anyukája főzze
Családi tervek: két gyereket szeretne, a báty vigyázzon a húgára. A háza állhat Tamás házának közelében is.

Nagy Tamás 
Született: Szolnok, 1975. május 10.
Képzettsége: 23 évig népi táncos volt
Kedvenc étele: édesapja rakott kelje
Sport: imád focizni, fradista, de nem a B-középről
Kedvenc zenekarok: AC/DC, Cult, Red Hot Chili Peppers, Van Halen
Álma tíz év múlva: egy kertes ház kutyával és legalább három gyerekkel


Platinalemezesek lettek
A Dalnokok Ligája hozta meg az országos ismertséget. A NOX második albuma, a Bűvölet, június 16-a óta platinalemez. Július 10-én, Siófokon tizenötezer ember előtt, a nyár egyik legnagyobb NOX koncertjén volt az ünnepélyes díjátadás. A két fiatal zenész tudatosan építette karrierjét – és a világzene Magyarországon is bejött.
 

2004. augusztus 3.
Maxima