Az éj királynője

A címből már most tudod, mit jelent az, hogy NOX. Kíváncsi vagy, hogy ki rejtőzik e titokzatos elnevezés mögött? Nem kell többet a sötétben tapogatóznod! Pedig milyen klassz lenne...

Péter Szabó Szilvia, a NOX együttes énekesnője, 21 évvel ezelőtt született Szegeden, de pont a legrosszabbkor, kamaszkora legelején költöztek egy kis faluba, ahova bizony fél 12-kor indult az utolsó busz, úgyhogy a jó bulizgatások jó pár évig tabunak számítottak a kis Szilvinek. Persze azért néha megoldotta, hogy ott lehessen ő is, ahol a dolgok történnek. Amióta az eszét tudja, énekel, és pont azóta tudja, hogy énekesnő akar lenni. Tündérmesébe illő véletlenek folytán sikerült is neki, de ehhez Budapestre kellett költöznie, így a gimnázium utolsó fél évét magántanulóként fejezte be. A NOX első lemezéért kapott aranylemez lett a kárpótlás. Ha érdekesnek tartod a modern tánczenei alapokra helyezett népzenét, akkor szaladj a boltokba új lemezükért, ha nem, akkor érd be Szilvi pompás testének látványával!

- Tényleg olyan idilli falun az élet, ahogy azt mostanában sokan szeretik hangoztatni?
- Attól függ, ki mit nevez idillinek. Szegeden születtem, ott is laktunk sokáig. 12 éves voltam, amikor kiköltöztünk Forráskútra, 19 éves koromig laktam ott. Azt az időszakot töltöttem falun, ami az ember életében pont arról szól, hogy nem ott szeretne lenni. Nem nagyon engedtek el a szüleim szórakozni, teljesen úgy éreztem, hogy el vagyok szigetelve a társasági élettől, ráadásul ott mindenki tud mindenkiről mindent és nem is feltétlenül az igazat. Ezek a dolgok meg úgy terjedtek, mint a népdalok: szájról szájra. Később aztán már persze elengedtek anyuék, de mivel imádom a nyüzsgést, elhatároztam, ha nem jön be az éneklés, akkor is elköltözöm Budapestre, mert ott sokkal több a lehetőség.

- Nem okozott gondot az átállás a nyüzsgő fővárosi életre?
- Először nagyon élveztem, a tudatlanok bátorságával a város bármelyik részére elmentem éjszaka is, amit ma már nem mernék megtenni. Ami nagyon rossz volt, hogy semmit nem tudtam, hogy hol van, hogy mivel és merre kell menni. Őskáosz volt a fejemben, borzalmasan nagynak tűnt az egész, és átláthatatlannak. Mára már annyira megszoktam, hogy ha jövök vissza a szüleimtől, akkor úgy érzem, hogy hazajövök. Nagyon szeretek itt lakni.

- Milyen volt belecsöppenni a nagy szórakoztatóipari gépezetbe?
- Kettős érzések keringtek bennem. Egy picikét csalódott voltam, mert egy kislány úgy képzeli ezt az egészet, hogy ez mennyire jó, és hogy szinte a semmivel, amit ráadásul imád csinálni, sok pénzt lehet keresni. Korántsem így néz ki. Ebben a szakmában is ugyanúgy megvannak az áskálódások, a képmutatás, mint mindenhol máshol. Beletanultam, beleszoktam, még ha nem is olyan szép, mint amilyennek elképzeltem. De tényleg imádom csinálni, mert életem az éneklés.

- Na és hogy tetszett a budapesti éjszaka?
- Összesen kétszer voltam a budapesti éjszakában az elmúlt két éven, amióta ideköltöztem...

- ...ahhoz képest, hogy már 13 éves korodban voltál diszkóban, nem nagy teljesítmény...
- Nagyon sokat változtam! Idősebb és komolyabb emberek közé kerültem, és pillanatok alatt fel kellett nőnöm. Nagyon sokat kellett fejlődnöm, nagyon sokat kellett komolyodnom, nagyon sokat kellett keményednem ahhoz, hogy elbírjam viselni azt, hogy egyedül kell megoldani a problémáimat, hogy el tudjam viselni, ha megbántanak, és ne sírjam el magam. Mivel megkomolyodtam, és a munka is nagyon sok, nem nagyon járok el szórakozni. De nem is hiányzik. Az elmúlt három évben már egyébként sem éreztem jól magam, ha el mentem bulizni. Megfájdult a gyomrom, hányingerem volt, csípte a szemem a füst, folyt a könnyem, nem éreztem jól magam, na. Sokkal többet jelent számomra, hogy napközben is azokkal az emberekkel vagyok, akik fontosak számomra, akiket szeretek. Jól elbeszélgetünk, amikor meg ki akarunk kapcsolódni, akkor szervezünk valami játékot. Nem ilyen hülyeségeket, hanem felnőtteknek való játékokat. Mondjuk gyilkosozás! A világ legjobb játéka szerintem!

- Hát erről mi egészen mást gondolunk! Ráadásul egy egészen más társasjáték jutott eszünkbe...
- Különben is, nagyon elfáradok napközben, és olyankor jólesik hazaérni és elfelejteni a napot. Hazaérek, megcsinálom magamnak a kis vacsorámat, leülök a tévé elé és bealszok. Az annyira jó!

- Ezek szerint egyedül nyomod. Hogy lehet az, hogy pont a legősibb társasjátékot nincs kivel játszanod?
- Hmmm, nem tudom... Ezt már más is megkérdezte tőlem.

- Persze, hogy megkérdezte! Ismert ember vagy, kis millióan vannak körülötted, kimondottan jól esik rád nézni, hogy tovább már ne is részletezzük.
- Talán az az oka, hogy keveset járok emberek közé. A másik ok pedig az, hogy úgy érzem, most nem feltétlenül lenne jó az, ha valaki lenne mellettem. Sok olyan dolog történik velem mostanában, sok olyan problémával találkozom, amit egyedül kell megoldanom ahhoz, hogy még jobban megerősödjek. Bárány lelkem van, egy perc alatt megbocsátok mindenkinek. Jó lenne, ha idővel rátalálnék, de most így tök jól elvagyok.

- Hányan lettek szerelmesek beléd, mióta szem előtt vagy?
- Hát, tudok ilyenekről!

- Hány szerelmes levelet kapsz egy nap?
- Nem szoktam kapni, de volt már olyan, hogy telefonon zaklattak. Ne is beszéljünk róla!

- Fellépések után megtalálnak?
- Persze, amikor dedikálunk, előfordul, hogy aranyos kis fiatal fiúk jönnek oda, hogy hadd adjanak egy puszit.

- Aha, ez a legkomolyabb...
- Nem, van olyan is, hogy valaki ismer közülünk valakit, és utána hallom tőle, hogy halálosan szerelmes belém az X.Y., akiről persze fogalmam sincs, hogy kicsoda.

- És ennyivel meg is elégszik?
- Kénytelen. Ha azt mondom, hogy nem, akkor tényleg nem. Márpedig azt szoktam mondani, hogy nem!

- Miért, megközelíthetetlen vagy, mint egy királynő?
- Nem, csak ez sokkal komplikáltabb ennél. Nekem nagyon sok kell egy embertől, hogy bekerülhessen a magánszférámba. Meg nem szeretem a "na hozzuk össze őket!" történeteket. Ismernem kell már egy bizonyos ideje, legyünk haverok, legyen szimpatikus, és akkor majd elmehetünk inni egy kávét és beszélgethetünk.

- Ismerős, kávé, aztán vacsora és a végén a társasozás?
- Jaj, egészen másról szól az ismerkedés! Nekem nagyon lelki harmónia kell ahhoz, hogy együtt legyek valakivel. Legyünk egy hullámhosszon lelkileg, figyeljen oda rám, és fontos, hogy hogyan viszonyul egyes dolgokhoz. A külső nem fontos, csak az, hogy mi van a szemében. Ott mindent lehet látni. Onnan egyből meg lehet mondani, hogy ebben az emberben van valami. Most viszont se lelkileg, se az időmmel nem állok úgy, hogy legyen valakim. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott, és nem hiányzik semmi.

- Pedig e lap hasábjain is többször elhangzott már a hölgyek szájából, hogy a kiegyensúlyozottsághoz nem árt, ha egy nő "karban van tartva".
- Egy nő sokkal többet kibír szex nélkül, mint egy férfi. Számomra a szex elképzelhetetlen szerelem nélkül, mert a szex a szerelem csúcspontja. Csak azért, hogy "karban legyek tartva", azért nekem nem kell férfi.

2004. január
FHM