Mint tudjátok, Szilvi márciusban blogot indított, melyben érzéseit, gondolatait írja le. Ugyan a blogban május óta nem volt friss bejegyzés, most egy másik internetes naplót találtunk, amit az anyaságról vezet április óta. Az énekesnő azokról a termékekről is fogalmaz meg véleményt, amelyek nagy segítséget nyújtanak Emma nevelésében, mint például a légzésfigyelő vagy az etetőszék.
A sport babakocsi kiválasztása
Megközelítőleg fél éves lehetett Emmus, amikor észrevettem, hogy mennyire elkezdte érdekelni a külvilág, amikor babakocsiztunk. Ezzel egy időben elkezdett próbálkozni a felüléssel is, és elkezdtünk nagyon sokat menni mindenfelé a picúrral.
Ez a három dolog egyben egyértelművé tette számomra, hogy itt az ideje egy sport babakocsinak. Valami olyannak, ami kicsire csukható és könnyű. A kezdeti babakocsi szettünknek volt ugyan sport része is, de sajnos az nagyon nagy és nagyon nehéz. Elkezdtem keresgélni, nézelődni, hogy milyen kocsi lenne a legmegfelelőbb a számunkra. Lapra csukhatót szerettem volna és a milliónyi szebbnél szebb kocsi közül volt is elképzelésem, mégis jobbnak láttam hozzáértő segítséget kérni. Lehet, hogy magamtól nem ezt a kocsit választottam volna, de megint csak győzött a szakértelem a Mini-Manóban.
Egy Valco Baby Snap4 babakocsit választottam. Több érv is mellette szólt. Az első és legfontosabb, hogy nagyon könnyű. Mindössze 5-5.5kg körül van és pillanatokat alatt, könnyen nyitható, csukható. A kupolája hatalmas, zipzárral bővíthető és UV szűrős. Fokozatmentesen állítható és teljesen fekvő pozícióba dönthető a háttámlája. Én sokkal masszívabbnak érzem, mint az esernyő babakocsikat. Azt is kipróbáltam a boltban, de valahogy ehhez az én szívem jobban húzott. A kerekei is viszonylag nagyobbak, így a lépcsők sem jelentenek semmilyen akadályt. Ami még pozitívum a számomra, hogy nagyon jó fogása van.
Becsukott állapotban egy kis fogantyú és egy hosszú vállvédős pánt is a segítségemre van. Előfordult például, hogy kettesben olyan helyre mentem Emmával, ahol a 2. emeletre kellett felmennünk, és nem volt lift. Könnyen kikaptam őt a kocsiból, a másik kezemmel összecsuktam a kocsit, a vállamra akasztottam és felsétáltunk az emeletre. Nem láttam még egy olyan kocsit, amivel ezt meg tudtam volna csinálni. Női szemmel még az is tetszett benne, hogy cserélhető a kupolája, éppen milyen hangulata van az embernek, olyan színben használható.
Egy szó mint száz... Nagyon jól ajánlottak nekünk ismét, és egyáltalán nem bántam meg, mert tudom, hogy ezt a kocsit nem fogjuk egyhamar lecserélni.
2017. augusztus 5.
Péter Szabó Szilvia
AJÁNLOM AZ OLDALT
